Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)

1. Biológiai alapismeretek - 1.2 Mézes Miklós: Halélettan

len fehérvérsejtek, a lymphociták számára pedig kémiai jelzőanyagok (kemoattrak- tansok) - igy a sebfelület környezetében a védekezéshez nélkülözhetetlen lympho- cyta sejtek - feldúsulása (proliferáció) következik be. Az aktivált lymphocyták egyrészt védelmi funkciót töltenek be a beáramló baktériumok, vírusok és gombák ellen, illetve olyan vegyületek is keletkeznek, amelyek fokozzák a sebfelületen a sejtek osztódását (mitótikus aktivitását), így biztosítva a bőr sebgyógyulási (regeneratív) funkcióját. Kísérletes bizonyítékok vannak arra vonatkozóan is, hogy a bőrön keresztül lehetőség van bizonyos táplálóanyagok felvételére is, amely alapján a bőrnek táplálkozási (anyagfelvételi) funkciót is tulajdonítanak. Megfigyelték ugyanis, hogy glükóz tartalmú vízben a halak túlélési ideje megnő, amely édesvízi fajok esetében csak a bőrön keresztül történő glükóz felvételével magyarázható. Ezt a jelenséget használják ki a különböző gyógyhatású anyagokat tartalmazó vízben való fürdetések során.

A bőr pigmentációjának alapját a különböző színanyagokat tartalmazó sejtekben (kromatofórákban) található pigmentanyagok adják. A kromatofórák speciális, a sejtmembránokról lefűződő (mikropiknotikus) szemcséket (granulákat) tartalmaznak, amelyekben az adott pigmentanyagok helyezkednek el. A melanofórák egyszerű, ún. unit membránnal határolt granulákat - melanoszoma - tartalmaznak, amelyben a barna színű melaninpigment található. A melanin egy aminosav-származék, amely tirozin-aminosavból keletkezik. A halak sárga, illetve sárgásvörös színét a xanthofórákban található karotinoidok, illetve pteridinek adják, amelyek nagy, illetve kis pigmenttestekben helyezkednek el. A bőrben elsősorban oxikarotinoidok találhatók, amelyek azonban nem rendelkeznek A-provitamin hatással, a pteridinek pedig kémiailag purin, illetve flavin komplexeknek tekinthetők. A leukofórák fehér színű, guanintartalmú pigmentet tartalmaznak. Sajátos, lemezes (lamelláris) szerkezettel rendelkeznek a szintén a leukofórákhoz tartozó iridofórák, amelyek szintén guanintartalmú pigmentet tartalmaznak, és fényvisszaverő tulajdonságukról kapták elnevezésüket.

A bőr pigmentáltsága igen lényeges a halakban a szaporodási, a táplálékszerzési (ragadozó fajok), illetve a predátor elleni védekezési (békés fajok) folyamatokban. Emiatt a pigmenteket tartalmazó színtestekben a pigmentanyagok eloszlását hormonális és/vagy neurális folyamatok szabályozzák. A melanofóráknál háromféle szabályozást írtak le, amelyet azon halfajról neveztek el, amelynél először leírták. A hormonális típusú szabályozást „angolna típusú” reakciónak nevezik és ez a hipofízis szabályozása alatt áll. Közvetlen idegi szabályozást „Fundulus típusú” reakciónak nevezték el, míg a kevert neurohormonális szabályozást „Phoxinus típusnak”.

A kromatofórák hormonális szabályozását a hipofízis középső lebenyének egyik hormonja, a melanocita-stimuláló hormon (MSH) biztosítja, amely a pigment diszperzióját, a sejtekben való egyenletes eloszlását idézi elő. Ilyen hatás tapasztalható a melanofórákban, a xanthofórákban és az erythrofórákban. Az MSH-elválasztás hipo- talamikus gátlás alatt áll, amelyet a melanocita-inhibitorhormon (MIH) tart fenn. Az MSH-elválasztást elsősorban külső tényezők, így a fényintenzitás és/vagy naphossz, valamint a víz sókoncentrációja szabályozzák. Az MSH a pigmentsejtekben hatását oly módon fejti ki, hogy a sejtmembránban lévő receptorokhoz kötődik és aktiválja a

70