Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.1 Kiss István: A halak testfelépítése és biológiája
kul ki. A befordult entodermális, kordális és mezodermális sejtek kezdetben egymáshoz szorosan illeszkedő sejtrétegeket alkotnak, melyek később leválással (delamina- tio) különülnek el. A formálódó gasztrulában a leendő mezodermasejtek szétterjednek (divergencia) a végleges helyükre. A fejlődő, kezdetben tömör, több sejtrétegből álló mezodermában hasadással alakul ki a cöloma. A csíralemezek kialakulásával és kiterjedésükkel (extensio) a fejlődő embrió a bélcsíra (gastrula) fejlődési állapotot éri el. Ekkor elkülöníthető rajta az ősszáj, amelyen keresztül az ősbélüreg közlekedik a külvilággal. A gerinchúr kezdeménye hamar elkülönül a mezoderma többi sejtjeitől. Az embrió fej-farok irányban megnyúlik. Az ősszáj dorzális ajkának bizonyos sejtjei fontos szerepet töltenek be az embrió fejlődésének irányításában. Az embrió a gasztruláció végén a szervképződés, a sejtdifferenciálódás szakaszába lép. Szervfejlödés és szöveti differenciálódás A gasztruláció során kialakult három csíralemez további fejlődését cső- vagy zsákszerű képletekké alakulásuk jellemzi. A csíralemezekből szervtelepek, majd ezekből szervek, szövetek alakulnak ki. A szervfejlődés (organogenesis) magában foglalja nemcsak a maradandó, hanem az embrionális életben működő szervek kialakulását is. A szöveti differenciálódás (histogenesis) során a sejtek fokozatosan unipotenssé válnak, azaz speciális feladatokat ellátó sejtekké fejlődnek. Az idegcsíra állapot kialakulásának folyamata (neuruláció) a halakban a többi gerincestől eltérő módon megy végbe. Az embrió hátoldalának középvonalában futó, az idegrendszert kialakító neurális ektoderma sejttömege leválik a kültakarót képező epidermális ektodermáról, majd ebben a belső sejtek elhalásával és a felszíni rétegbe rendeződésével kialakul az ürege. Ez felel meg az idegrendszer központi csatornájának (canalis centrális). Ez a fejlődési állapot az idegcsíra (neurula). A széleken futó sejtek mozgásra képesek, leválnak és eljutnak a fejlődő szervezet különböző pontjaira, ahol részben idegsejtekké, részben pigmentsejtekké differenciálódnak. Az ősi ivarsejtek (primordiális ivarsejtek) a fejlődés korai szakaszában elkülönülnek a többi sejttől. A csíralemezek kialakulása során kezdetben az entodermasejtekkel együtt figyelhetők meg, majd bevándorolnak a mezoderma által létrehozott ivarszerv- kezdeményekbe. A neurális ektodermából alakul ki az összes idegsejt és a gliasejtek döntő többsége. Az ektoderma epidermális részéből a kültakaró hámrétege és származékai jönnek létre. A mezodermából hamar elkülönül a kordalemez, amelyből a gerinchúr (chorda dorsalis) fejlődik ki. Ez az embrionális életben a szilárdító váz szerepét tölti be, de kifejlett korban többnyire már csak maradványai figyelhetők meg a csigolyák között. A mezo- dermatömlők az embrió testének két oldalán hosszanti irányban növekszenek, majd ősszelvényekre (somita) tagolódnak. A szomiták ventrális része az embrió hasoldala felé növekszik, majd a középvonalban össze is érnek. Elkülönül a hátlemez (epimer), a középlemez (mesomer) és az oldallemez (hypomer). A hátlemez megtartja szelvényezett- ségét, míg az oldallemez nem. A hátlemez velőcsőre és gerinchúrra fekvő részéből 55
