Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.1 Kiss István: A halak testfelépítése és biológiája
lományából kialakulnak a kromoszómák transzportformái. A maghártyák ciszternákra tagolódnak, kialakul a mitotikus orsó, a két centriólum az orsó két végére kerül és megindul a mitózis (a barázdálódás folyamata). A két ivarsejt találkozásának és a megtermékenyítésnek a folyamata az 1.5. fejezetben kerül részletesebb kifejtésre. 1.1.12. Az embrionális fejlődés citotipikus szakasza Barázdálódás A barázdálódás (segmentatio) a zigóta osztódási folyamata, amelynek során számos utódsejt (blastomera) jön létre. A barázdálódás során a sejtosztódások típusa mitózis, a blasztomérák száma többnyire mértani haladvány szerint nő (2, 4, 8, 16, 32 sejt). A képződő sejtek osztódásai között növekedési periódus nincs, egyre kisebb sejtek jönnek létre. A blasztomérák a tartalék tápanyagaik felhasználásával igen intenzív DNS-szintézist folytatnak. A újonnan képződött sejtek kezdetben általában még igen hasonló tulajdonságokkal és nagyfokú önállósággal bírnak. Az ingolák, a tüdőshalak, a kajmánhal, az iszaphal és a tokalakúak megtermékenyített petesejtje alacsonyabb szikanyagtartalma miatt teljes, egyenlőtlen barázdálódást (segmentatio totalis inequalis) mutat (12. ábra). Ilyenkor az animális póluson kisebb blasztomérák (mikromérák), míg a vegetatív póluson szikdús, nagyméretű sejtek (makromérák) keletkeznek, a zigóta teljes térfogata barázdálódik (holoblast típus). A nyálkahalak, a porcos és csontoshalak sok szikanyagot tartalmazó, megtermé12. ábra. A tokalakúak (A: segmentatio totalis inaequalis) és a valódi csontoshalak (B: segmentatio partialis discoidalis) embrionális fejlődése citotipikus szakaszának főbb lépései 1 első osztódások, 2 morula állapot, 3 blastula metszetben (Siewing nyomán módosítva) 52
