Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.6 Szűcs István: A tógazdasági haltermelés közgazdasági alapjai
A termelő tevékenység során felhasznált anyagok beszerzési áron számított értéke az előállítási költség (közvetlen költség) szerves része, viszont az esetleges értékvesztés és a tárolási, raktározási költség közvetett költségnek minősül, azaz nem képezi részét az előállítási költségnek. Saját termelésűnek minősül minden olyan készlet, amelyet a vállalkozás maga állított elő. A hazai számviteli szabályok az állatokat, a befejezetlen termelést és a félkész termékeket, valamint a késztermékeket sorolja a saját termelésű készletek közé. Az állatok közé a tenyészállatok (pl. anyaállomány), a növendék-, a hízó- és egyéb állatok sorolandók. Az állatok sajátos készletek, mivel egyrészt a ráfordítások eredményeként önmaguk növekednek, másrészt a termelés bizonyos szakaszától a tartási költségek külön termékben jelennek meg (pl. a szarvasmarhánál a tej és a borjú, a halnál az ivadék). Befejezetlen termelésnek minősülnek azok a megmunkálás alatt lévő és további megmunkálásra váró termékek, amelyeken már legalább egy számottevő munkaműveletet elvégeztek. A mezőgazdasági termelés speciális befejezetlen termelése a mezei leltár, ami nem más, mint a december 31-i fordulónapot követő évben (esetleg években) betakarításra kerülő termékek előállítása céljából a tárgyévben felhasznált ráfordítások pénzben kifejezett értéke. A befejezetlen termelés készletre vételére jellemzően évzáráskor kerül sor, a befejezetlen termelés állományáról készitett leltár alapján. Félkész terméknek minősül minden olyan termék, amin még legalább egy munkaműveletet el kell végezni, illetve legalább egy ráfordítást kell még eszközölni, mielőtt már legalább egy munkafolyamaton keresztülment. A forgóeszközök lekötésének tartama az alkalmazott technológiáktól Függően igen különböző lehet. A forgóeszközök az egyes munkafolyamatokhoz kötődve használódnak el, illetve kötődnek le. A termelés során megkülönböztetünk ún. tartósan lekötött forgóeszközöket (pl. tenyész- és hízlalási alapanyag) és folyamatosan lekötésre kerülőket (pl. takarmány, trágya). A tartósan lekötött forgóeszközök állandó költségként, míg a folyamatosan lekötésre kerülők változó költségként viselkednek. A forgóeszköz-lekötés és -visszatérülés viszonyát a forgási sebesség jellemzi. A kisebb forgási idő és az ezzel együtt járó többször ismétlődő forgás (nagyobb forgási sebesség) - a felszabaduló forgóeszközök újbóli felhasználhatóságából eredően - csökkenti a termelés átlagos forgóeszköz-szükségletét. A gazdasági jellegű kalkulációk során - főleg a hosszú ideig tartó forgóeszköz-lekötés esetében - mindenképpen számolni kell a lekötött forgóeszközök elvárt kamatigényével, mint alternatív költséggel is. A tógazdasági termelésben a forgóeszközigény az összes eszközszükséglet 25-70%-át is kiteheti. A halászatban tipikusan megjelenő forgóeszközök a következők: • víz, energia; • trágya; • fogyóeszközök (háló, gumiruha, kosarak stb.); • takarmány, mész, gyógyszerek; • tenyészalapanyag. 401
