Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.6 Szűcs István: A tógazdasági haltermelés közgazdasági alapjai
2.6.2. Az ágazat vállalatgazdaságtani jelentősége A tógazdasági haltermelés átmenetet képvisel a növénytermesztési és az állattenyésztési ágazatok között, mert mindkettő sajátosságait egyaránt magán viseli. A klimatikus és talajtani tényezők itt is nagymértékben befolyásolják a termelési eredményeket. A föld minőségéhez hasonlóan az egyes tavak kultúr- és műszaki állapota, minősége, és így potenciális termőképessége (természetes és mesterséges) különböző, így ez alapvetően differenciálja a halászati ágazat termelőit. A halászati termelés számos előnnyel és hátránnyal rendelkezik üzemgazdasági, valamint nemzetgazdasági szemszögből nézve. Ehelyütt elsősorban a „vállalkozó”, a gazda szempontjából vizsgáljuk meg a gazdálkodás körülményeit. 2.6.2.I. A halhústermelés előnyei vállalatgazdaságtani szempontból A hazai halastavak nagy részét a múltban is olyan területeken hozták létre, ahol hagyományos növénytermesztést nehezen vagy csak igen nagy termelési kockázattal tudtak folytatni. Halastó létesítésévelel ezeket az alacsony termőképességű (belvizes, szikes stb.), nehezen hasznosítható területeket sikerült mezőgazdasági termelésbe vonni és ott jövedelmező termelést folytatni, ha az egyik alapvető input, a víz megfelelő mennyiségben és minőségben rendelkezésre állt. A halastó vízellátása kedvezően összehangolható más, egyéb vízhasználattal is (pl. öntözés stb.), nem beszélve arról, hogy hazánknak alapvető érdeke a víz visszatartása az ország egész területén. Általában a hagyományos tógazdasági termelést érdemes saját takarmánybázisra alapozni. A halastavakon elsősorban gabonaféléket (kukorica, búza, tritikálé stb.) etetnek, de jól felhasználhatók mezőgazdasági és élelmiszer-ipari eredetű melléktermékek is. Nagy előnye a halastavi termelésnek, hogy a halakkal a nagy nedvességtar- talmű (20-25%), ún. kombájntiszta gabonamagvak jól hasznosíthatók. A termelési szezon második felében, az aratási időszak után általában olcsóbban lehet hozzájutni a gabonaféleségekhez, és a relatíve magas szárítási költségek így megtakaríthatók. A halászatban az alaptevékenységen kívül számos lehetőség adódik egyéb tevékenységek folytatására, amelyek jól beilleszthetők a halászati termelés munkafolyamataiba. Ezek a tevékenységek általában a következők lehetnek: • bérvadásztatás, • bérhorgásztatás, • nád termelése, • fűzvessző termesztése, • béka, rák gyűjtése, • vízibaromfi hizlalása. Ezek a kiegészítő tevékenységek sok esetben jelentősen növelhetik az ágazat bevételét és jövedelmét, sokszor anélkül, hogy a ráfordítások észrevehetően növekednének. A tógazdasági haltermelésre a kis gépi és a közepes élőmunka-ráfordítás a jellemző. A jelenlegi gépesítettségi színvonal javítható lenne, de az esetek többségében a viszonylag olcsó és alacsony képzettségű hazai munkaerőt nem érdemes drága, külföldi eredetű import gépekkel helyettesíteni. Végül mindenkor figyelembe kell venni, hogy a tógazdasági termelés színtere, a halastó vizes élőhelyként is funkcionál, ahol a környezet- és természetvédelmi szem392
