Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.6 Szűcs István: A tógazdasági haltermelés közgazdasági alapjai
A halászat a volt szocialista országok esetében is fontos szerepet játszik. A mező- gazdasági termelésből való részesedésen kívül az exportbevételek és munkahelyteremtés területén van kiemelt jelentősége. Kelet-Európa tógazdaságai - amióta többségüket privatizálták - nem „dicsekedhetnek” rekorderedményekkel. A legtöbb helyen a stagnálás, esetenként a termeléscsökkenés a jellemző. Oroszország európai részén 44 000 tonna pontyot és 2100 tonna egyéb halat állítanak elő, míg Litvániában 10 ezer ha halastóban 1600 tonna pontyot termelnek. Lengyelországban 60 ezer ha- on 18 600 tonna pontyot és 7500 tonna pisztrángot, Romániában pedig 25 ezer ha-on mintegy 25 000 tonna halat nevelnek évente napjainkban. Az arab országok a világ halhústermelésének mintegy 1,5%-át adják. Az arab világban a halászat kb. 2500 embernek nyújt munkalehetőséget és ezáltal megélhetést. Halászati szempontból a legjelentősebb országok sorrendben a következők: Marokkó, Egyiptom, Dél-Jemen, Tunézia, Egyesült Arab Emírségek, Algéria. Az említett térségben az átlagos éves halfogyasztás 5 kg/fő (176,4 millió fő). Megállapítható, hogy az arab országok átlagos halfogyasztási színvonala nem éri el a világátlagét, ami kb. 13 kg/fő/év, de négy arab országban (Jemeni NDK, Marokkó, Arab Emírségek, Bahrein) meghaladja azt. Az említett országok belvízi területe 804 millió ha és az innen származó haltermelés mintegy 150 ezer tonna. A legjelentősebb belvízi halász országok: Egyiptom, Szudán, Irak. Az arab világ exportja nem számottevő, viszont az importja jelentős. A legfontosabb halimportőrök a térségben Egyiptom, Irak, Szaúd- Arábia és Líbia. Az „arab piac” a hetvenes és nyolcvanas években komoly felvevő piaca volt a Magyarországon megtermelt busának (Irak), viszont a kilencvenes évekre ez az értékesítési lehetőség gyakorlatilag teljesen megszűnt. Európában az egy főre eső hal- és halászatitermék-ellátás lassú, de folyamatos gyarapodást mutat. Napjainkban mintegy 22 kg/fő (EU-átlag) az éves fogyasztási szint halászati termékekből, így a magyar fogyasztási színvonal (2-3 kg) messze elmarad az Európai Unió átlagától. Hazánkban halhúsból kb. 6-8 kg/fő éves fogyasztási színvonal lenne megfelelő táplálkozás-élettani szempontból. 2.6.1.2. Nemzetgazdasági jelentősége A magyar halászati ágazat mezőgazdaságunk egyik sikerágazata volt. A politikai rendszerváltás után az ágazat átstrukturálódott, megváltoztak a tulajdonviszonyok, a meglévő tavak egy részén felhagytak a halászattal és sok helyütt alapvető változások következtek be a gazdálkodásban. Ez részben köszönhető a bekövetkező szemléletváltásnak és a gyökeresen megváltozott gazdasági környezetnek, tulajdonviszonyoknak. A termelő alapok sok helyütt leromlottak, az országos átlaghozamok lecsökkentek, a tartalékok felélése folyt, ugyanakkor kiugróan sikeresen gazdálkodókkal is találkozhatunk. Hazánk vízrajzi és klimatikus adottságai kedvezőek a halhús termeléséhez. A halászat a magyar nép egyik ősfoglalkozása volt, mely a klasszikus értelmezésben még napjainkban is megélhetést biztosít számos halászdinasztiának. A magyarországi halhústermelés alapvetően a pontycentrikus halastavi termeléshez kötődik. Sajátossága, hogy az ország egyes térségeiben jellemző gazdálkodási tevékenységnek számít, míg 389
