Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.6 Szűcs István: A tógazdasági haltermelés közgazdasági alapjai
2.6. A tógazdasági haltermelés közgazdasági alapjai 2.6.1. A halhústermelés és -fogyasztás jelentősége 2.6.1.1. Világgazdasági, európai jelentősége A világ haltermelése 1965 óta évente átlagosan 3%-kal növekszik, megelőzve a juh (1,1%) és a marhahús (1,7%), de alatta maradva a sertés (3,3%) és a baromfi (5,4%) ugyanerre az időszakra eső növekedési mutatóit. A 121. ábrán a világ haltermelésének alakulása látható 1950-től 1995-ig. 1984-ben a világ haltermelésének 8%-a származott akvakultúrából, mely 1995-re 19%-ra nőtt (ez az érték étkezési hal esetében 11%, illetve 19%). 1995-ben az akvakultúra-terme- lés kétharmada (13,8 millió tonna) „belvizekből”, egyharmada pedig (7,2 millió tonna) tengerekből származik, viszont az előbbi döntő hányada ázsiai eredetű édesvízi hal. A 30. táblázatban az akvakultúra és halászat termelési eredményeit foglaltuk össze mind édesvízi, mind pedig tengeri körülmények között, és feltüntetjük az emberi élelmezésre felhasznált mennyiséget is. 121. ábra. A világ akvakultúra- és halászati termelésének alakulása A világ össztermelésének 12—13%-át teszik ki az édesvízi halak, melyeknek több mint a fele (60%) tenyésztett hal. A diadrómus halfajok (vándorló halak, például lazacfélék, angolna stb.) a világ össztermelésének csak körülbelül 3%-át alkotják, azonban ebből a 3 millió tonnából 1,1 millió, azaz 36% tenyésztett hal volt. A tengeri halak teszik ki a világ halászati össztermelésének mintegy 65%-át, viszont ezen belül a tenyésztett mennyiség elenyésző (0,5%). A rákfélék körülbelül 5%-át, a puhatestűek (kagylók, csigák, polipok stb.) 8-9%-át és a tengeri algák mintegy 6%-át adják a világ össztermelésének. A világ halfogásának felhasználása a kilencvenes évek elején a következők szerint alakult: 29%-ot takarmányozásra, 13%-ot halkonzerv, 386 Akvakultúra Halászat
