Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.5 Ördög Vince: Halastavak hidrobiológiája – a tókezelés hidrobiológiai alapjai
óriás sejtek pedig a felső meleg vízréteg detrituszát gazdagítják (118. ábra). Az algák által megtermelt biomassza halakig vezető két fő útja tehát: (1) alga -* zooplankton -» hal, (2) alga — üledéklakók -» hal. A két út azt sugallja, hogy a tavakban a tápanyag -»termelők -» fogyasztók -► hal láncban mindent az előző láncszem határoz meg. Ez az ökoszisztéma működését magyarázó úgynevezett „bottom-up” szemlélet. 118. ábra. A dentrituszképződés, -kiülepedés és -szűrés arányának változása a fitoplankton szervezetek méretétől függően [Lampert, W. und U. Sommer (1993): Limnoökologie - Georg Thieme Veri., Stuttgart] Az algabiomassza halakig vezető leegyszerűsített két útjából is nyilvánvaló, hogy a biomassza nem kizárólagos meghatározója a tavak természetes haltermelő képességének. Az ökoszisztémában felülről lefelé érkező („top-down”) hatások befolyásolják mind a rendszer biológiai szerkezetét, mind fizikai és kémiai paramétereit. Ezen az elven alapul a természetes tavak biomanipulációja, aminek a célja az algabiomassza csökkentése. Fehér busa telepítése közvetlenül csökkenti az algabiomasszát. A ragadozó halak telepítése közvetve hat azáltal, hogy csökkenti a zooplanktont fogyasztó apró halak számát. Az eredmény több zooplankton, nagyobb algafogyasztás és kevesebb alga. A biomanipuláció persze nem olyan egyszerű és sikeres, mint ez az elméleti alapokból várható. A halastavak szempontjából csupán az elv a lényeg, ezért magát a biomanipulációt nem tárgyaljuk részletesebben. 379 Ceratium hirundinella Fragilaria crotonensis Rhodomonas minuta
