Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.5 Ördög Vince: Halastavak hidrobiológiája – a tókezelés hidrobiológiai alapjai
2.5.1. A vízi ökoszisztéma abiotikus elemei 2.5.1.1. Fő anionok és kationok - a kalcium és a hidrokarbonát jelentősége A víz összesion-tartalma alapvetően attól függ, hogy a csapadékból származó édesvíz a kőzetekből milyen és mennyi elemet képes kioldani. A víz összesion-tartalmára a hordozható készülékekkel könnyen mérhető vezetőképességből következtethetünk. A sok hidroxidot vagy szabad savat tartalmazó vizeknél a pS ■ cm_l értékben kifejezett vezetőképességet 0,55 alatti vagy körüli, míg nagy sótartalmú vizeknél 0,9-hez közeli faktorral szorozva megkapjuk a víz összesion-koncentrációját mg ■ l~'-ben. Hazai vizeinknél jó közelitő értéket kapunk, ha 0,63-nak tekintjük ezt a faktort. A magyarországi vizek vezetőképessége változóan magas, néhány száztól néhány ezer pS • cm-1 között változhat (97. ábra). A víz összesion-tartalmát növeli a párolgás és a szerves anyagok lebomlásából felszabaduló ionok mennyisége. Halastavaknál ezenkívül az üledéknek, a meszezésnek és a trágyázásnak van jelentős hatása. Az iontartalmat csökkenti a csapadék és a tóvíznél kisebb iontartalmú vízzel történő vízcsere vagy vízpótlás. Az alacsony összes- ion-tartalom a halgazdálkodás szempontjából kedvezőtlen, mert minden tókezelési beavatkozás gyors és lényeges vízminőségi változással jár együtt, például pH-növe- kedéssel, algásodással. Az említett brazil vizeknél ezért a vízcsere lehetőség szerinti mellőzése, valamint fokozottabb szervestrágyázás és meszezés javasolható a tófeltöl345 97. ábra. A Velencei-tó, a Balaton és a Duna összesion-tartalmának csillagábrája Duna Velencei-tó Balaton
