Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
A szakirodalom szerint más tokfélékből (nagytestű vándorhalak: viza, sőregtok, vágótok stb.) származó szárított agyalapi miriggyel lehetőség van az érett kecsege- anyák hormonális indukálására. A tok-hipofízis alkalmazása adja a legjobb eredményt. A nagy toktenyésztő országok (a volt Szovjetunió utódországai és Irán) féltékenyen ügyelnek arra, hogy monopolhelyzetüket a kaviártermelésben megőrizzék, ezért tokhipofízis-exportra nincs lehetőség. Illegális csatornákból kisebb tételek időnként bekerülnek az országba, azonban erre nem lehet alapozni. Amennyiben tok-hipofízist használunk az ovuláció kiváltására, úgy annak szokásos dózisa 2,5-4 mg/testtömeg kg. Mind a tejeseket, mind az ikrásokat kezelnünk kell. Jobb eredményt kapunk, ha az ikrásoknak előadagot is adunk, 24 órával a döntő adag előtt. Fejésre a kezelés után a vízhőmérséklettől függően 2-3 nap elteltével kerülhet sor, amikor néhány ikraszem jelenik meg a tartómedence alján. Ilyenkor az ikrás halakat a fej mögött és a mellúszó tövénél fogva a vízből kézzel ki kell emelni, és az érett, fekete ikraszemeket folyamatosan, gyöngyfűzérszerűen kipergetni az ivamyíláson. Ha csak néhány ikraszem jelenik meg, az ovuláció még nem fejeződött be vagy parciális ovulációt váltottunk ki. Az ovulált ikra a hasüregben szabadon található: a tokféléknél nincs a petefészeknek külső burka, mint a pontyféléknél. Ezért a folyós ikra nem fejhető, hanem az anyahal felnyitását követően kell a testüregből kiszedni. A kecsege teje kissé zavaros, opálos folyadék, a hímek kiemelésekor könnyen kárba vész, mert a tejesek stresszhelyzetben, erőteljes csapkodás közben hasukat megfeszítve hamar kipréselik azt. Ennek elkerülésére a tejeseket úgy kell kézbe venni, hogy egy száraz ruhával az ivamyílást be kell fogni. A tej össze gyűjtésére csak ezt követően kerülhet sor. Ha nincs elég spermium, a kecsege tejesek közül egyet felvágva és a herét szitaszöveten átpréselve juthatunk hímivartermékhez. A megtermékenyülés során vigyáznunk kell a spenna felhígítására. Miután a ke- csegének nagyszámú mikropyléje van, tömény sperma használata esetén polispermia következhet be, egyszerre több spermium is behatol az ikrába. Ennek következménye rendellenes ikrafejlődés lesz, az embrió elpusztul. Ha a kecsegetejet körülbelül ötvenszeresére hígítjuk, ennek a veszélye jelentősen csökken. A szakirodalmi források szerint a pontyfélék hipofízisét is fel lehet használni ke- csegék indukálására, amennyiben az eredeti dózis többszörösét, esetenként tízszeresét alkalmazzuk. A pontyhipofízis magas világpiaci ára ilyen nagy mennyiség használata esetén rendkívüli mértékben megdrágítja ezen értékes halfajok szaporítását. Az utóbbi évtizedekben széles körű vizsgálatok indultak a természetes eredetű hipofízis gonadotrop hormonjának helyettesítésére más hormonhatású készítményekkel. A hormonhatású készítményekre adott választ illetően jelentős különbségek vannak a különböző halfajok között. Potenciális hipofízis-helyettesítő vegyületcsoport a gonadotrop hormonok releasing hormonjainak csoportja (GnRH). Az előbb említett tokhipofízis-beszerzési nehézségek miatt hazánkban is célszerű volt az egyre bővülő nemzetközi tapasztalatok felhasználásával a GnRH-készít- ményeket a kecsegeszaporításban is kipróbálni. Kecsege esetén a készítmény önmagában (tehát dopamin antagonista nélkül) is igen hatásosnak bizonyult érett (nem folyós) kecsege ikrások hormonális indukciójára. A hatékony dózis szokatlanul nagy, 342
