Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
ot, mert ez nagyon felgyorsítja az embrió fejlődését, és igen jelentős lesz a különbség az érlelőközeg és a kelésre érett ikrát fogadó tó vizének hőmérséklete között. A hőmérséklet-különbségre a süllőlárva is rendkívül érzékeny. A fészket elhagyó, nem táplálkozó lárvát vagy a keltetőben tartjuk a táplálkozásig vagy a kelés után azonnal az előnevelő tóba helyezzük azt. A frissen kikelt lárva a tóban minden védelem nélkül él, tehát ki van téve a károsító tényezőknek. A süllőlárva gyertyázó mozgása miatt a Copepodák kártétele sokkal kisebb, mint a pontyfélék lárváinál. Ha tehát a keltetőházi lárvatartást kihagyjuk, és az ikra érlelését, valamint a keltetést is tóban végezzük, a túlélés ennek ellenére kedvező lehet. Mivel ennél a szaporítási módszernél már lárvakorban is tavi környezetben él a kishal, nyilvánvaló, hogy a süllőivadék-nevelés sikere nagyban függ az időjárástól. Gyakorlati érték, hogy ha a becsült ikra 5%-át előnevelt süllőként lehalásszák, az eredmény elfogadhatónak számít. A hatékonyabb módszer kétségtelenül itt is a keltetőházi keltetés és a lárvatartás. E módszernél a keltetőházból a süllőlárvát a táplálkozás megindulása után helyezik ki. A süllőivadék nevelése A süllőivadék a tógazdaságokban tenyésztett halak között a táplálkozás megkezdésekor a legkisebb. Nyilvánvaló, hogy igen korlátozott azoknak a táplálékszervezeteknek a száma, amelyek első táplálékként szóba jöhetnek a kis süllők számára. Az ivadéknevelő tavak előkészítésekor a táplálékszervezetek méretére ezért fokozottan figyelemmel kell lenni. A süllőivadék nevelésére különböző méretű tavak alkalmasak. Fontos, hogy kedvező termelési állapotban legyenek, ezért alapvető követelmény, hogy lehetőleg hosz- szabb ideig szárazon álljanak a süllőnevelés előtt. A tavak feltöltése idején a vizet vegyszeresen kezelni kell a ragadozó Copepodák eltávolítására. A tavak feltöltésére 3-4 héttel a tervezett kihelyezés előtt kerül sor, mert a hideg vízben a planktonszervezetek szaporodása lassú. A tavakat igen fontos időben és kellően ellátni szerves trágyával, mert a hideg vízben a bomlási folyamatok is lassabbak, a trágyázás kedvező termelésbiológiai hatása is késleltetve jelentkezik. A kis süllők első táplálékai a Rotatoriák, a Ciliaták, a Copepodák nauplius lárvái és a hideg vizet is kedvelő apró testű Cladocerák (pl. Chidorus, Bosmina). A megmaradást döntően befolyásolja, hogy ezek a csoportok milyen mennyiségben élnek a tó vizében a kihelyezés, illetve a táplálkozás megindulása idején. Ezért a kezdeti vegyszeres kezelést és trágyázást körülbelül a fészek kikelése idején vagy a lárvával való népesítés előtt egy héttel szükség szerint meg kell ismételnünk, hogy az esetleg újra elszaporodó Copepodákat biztosan eltávolítsuk. A kezelés szükségességéről planktonvizsgálattal kell meggyőződnünk. A kis süllők táplálkozásának megindulása után plankton-oltással (Daphnia-oltás) vagy ráárasztással elő kell segítenünk a nagyobb testű planktonszervezetek bejutását is, hogy az idősebb kor elérésére is legyen tápláléka az ivadéknak. A bőséges planktontáplálékon a süllőivadék gyorsan növekszik, és 4-6 hét alatt eléri a 4-5 cm-es méretet. Ennél a méretnél az ivadékot haladéktalanul le kell halászni, mert a táplálék ilyenkorra már teljesen elfogyott és az ivadék is elérte a ragadozó életmódra való áttérés idejét. Gyakorlati tapasztalat, hogy minél később halásszák le az előnevelt tavakat, a megmaradás annál gyengébb lesz a kannibalizmus miatt. 323
