Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
2) Indukált szaporítás Az őszi lehalászást követően az anyahalakat teleltetőtavakban helyezik el (89/b. ábra). A szaporításhoz kiválogatott ikrások mérete az egyszerűbb kezelhetőség érdekében általában nem haladja meg a 2-2,5 kg-ot. A szakszerű teleltetés magában foglalja a megfelelő vízátfolyás fenntartását, a szaporítóállomány tömegének kétszeresét-háromszorosát kitevő takarmányhal-mennyiség betárolását, valamint az anyahalak zavartalan nyugalmának biztosítását. A teleltetőtavakban tárolt anyahalakat kora tavasszal keltetőházba szállítják. A szaporítás minden egyes lépését - hormonkezelés, az ivartermék lefejése, mesterséges termékenyítés, ikrainkubáció, lárvatartás - keltetőházban végzik. Az ovulációt és a spermiációt pontyhipofízis- injekcióval indukálják. Az ovulációhoz szükséges dózis 3 mg/kg hipofízis. A tejes halakból a medencés érlelést követően csak kis mennyiségű tej fejhető. Ezért a termékenyítéshez szükséges tejet kioperált, szétdarabolt és molnárszitán vagy függönyanyagon átpréselt heréből nyerik. A tejesek hipofizálása ebben az esetben is szükséges. A kezelés hatására lezajlik a hidratáció, melynek következtében a here megduzzad, mérete megnő. A hipofizálás indukálja a végső spermiocitaérést és a spermiációt. Mindezek eredményeképp az eltávolított heréből nagyobb mennyiségű tej nyerhető, és a spermiumok termékenyitőképessége is jobb lesz. Egy tejes feláldozásával nyert spermával átlagosan 3-4 ikrástól lefejt ikratétel terméke- nyíhető biztonságosan. A tejeseket és az ikrásokat közös medencében célszerű beérlelni. Az ikrások által kibocsátott szexferomonok stimulálják a tejesek beérését. A medencéket gondosan le kell fedni, mert a halak ösztönösen menekülni akarnak a zárt környezetből. Ez főleg a vízbefolyásnál és éjszaka rendkívül intenzív. Az ikrások hormonkezelést követő beéréséhez vizhőmérséklettől függően 3-6 napra van szükség. A módszer előnyei:- A szaporítás tenyésztői program szerint hajtható végre.- A szaporítási szezon akár több hétre is széthúzható.- A szaporítás függetleníthető a külső környezet bizonytalan tényezőitől. A módszer hátrányai:- A módszer megköveteli a szaporítóállomány teleltetését, aminek költségvonzatai vannak.- A hormonkezelést követően nyert ivartermék minősége gyenge, a termékenyülés ritkán haladja meg a 40-50%-ot.- Az ikra gyenge termékenyülése a szaporítás hatékonyságát nemcsak közvetlenül, hanem indirekt módon is csökkenti. A meg nem termékenyült ikrák felszínén elszaporodó vízi penészgomba a fejlődő ikrákat is könnyen megfertőzi. Mivel a meg nem termékenyült ikrák aránya nagy, csak folyamatos eltávolításukkal és a Zuger-üveg tartalmának rendszeres malachitzöld-kezelésével akadályozható meg a Saprolegnia elterjedése és érhető el ezáltal a fejlődő ikrák megőrzése.- A gyenge termékenyülési és kelési százalék következtében a keltetőházi munka idő- és munkaerő-szükséglete a többszörösére nőhet. Ez igen jelentős teher, ha figyelembe vesszük, hogy a csuka esetében az ikrainkubáció és a nem táplálkozó lárva tartása 3-4 hetet is igénybe vehet. 314
