Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
plankton sűrűségétől függően keresik fel az etetőhelyeket, ahol kiszűrik a pontyok számára már túl kis méretű daraszemcséket. Az amur esetében viszont veszélyes lehet a természetes vegetáció „kifalása” után bekövetkező nagymértékű abrakfogyasztás, ami idült bélgyulladást, májkárosodást okoz. Zöldtakarmányok etetésével ezt megelőzhetjük, sőt a tóba juttatott szárazföldi növényzet el nem fogyasztott része zöldtrágyaként hasznosulva növeli a ponty és busa hozamát is. Az intenzíven táplálkozó amurok ürüléke szintén kiválóan értékesülő trágya. A takarmányfelhasználás tervezését célszerű a termelési szezon kezdete előtt lehetőleg pontosan elvégezni az egész tógazdaságra és szezonra vonatkozóan is, tavan- kénti bontásban. Ugyanilyen fontos feladat az év végi értékelés, amelynek eredményeit, tanulságait a következő évben, években kamatoztathatjuk. E tervezőmunka során kiindulhatunk az elérendő hozamból és ezen belül a takarmányhozam - természetes hozam arányából. (A takarmányhozam és az „ismert”, tapasztalati úton meghatározott takarmány-együttható szorzata adja a felhasználandó takarmánymennyiséget.) Ha nagyon precízek akarunk lenni, figyelembe vehetjük a növényevő halak takarmányfogyasztását is. Ne feledjük el azonban, hogy a jó minőségű takarmánygabonák 4-5 kg/kg-os értékesülése csak megfelelő mennyiségű természetes táplálék esetén tekinthető megbízható irányszámnak! A takarmány felhasználásának ütemezésében az alábbi alapelveket kövessük: A tenyészidő takarmányozási szempontból öt, többé-kevésbé jól elkülöníthető szakaszra osztható. Az első szakasz a kihelyezéstől körülbelül május közepéig tart, és amely az ún. szoktató etetéssel kezdődik, a lehető legkorábban. Ha szükséges, ilyenkor alkalmazzuk a gyógytakarmányokat is. Ebben a szakaszban étvágy szerint etessünk, azaz azt a mennyiséget, amit a pontyok 5-6 óra alatt maradéktalanul elfogyasztanak. A második szakasz május közepétől június közepéig tart. Általában ilyenkor alakul ki a tavakban a „tavaszi planktoncsúcs”. A takannányozás szintén étvágy szerinti, de azért lehetőleg ne haladja meg a testtömeg 4-5%-át. Június közepétől július közepéig, a harmadik szakaszban a víz átlaghőmérséklete tovább növekszik, ugyanakkor a zooplankton mennyisége csökken. Ilyenkor követhetjük el a legnagyobb takarmánypazarlást, ezért ne etessünk étvágy szerint. A javasolható napi adag lehet például (a Magyar Takarmánykódex alapján, 25 °C-on, 12,5 MJ/kg ME-tartalmú takarmányból) egynyarasnál 5-8%, kétnyarasnál 4-5% és háromnyarasnál 2-3%. A negyedik szakaszban, július közepétől augusztus közepéig, szeptember elejéig alakul ki a nyárvégi kisebb planktoncsúcs, de nem törvényszerűen. Ha szükséges, etessünk fe- hérjedúsabb takarmányt, halegészségügyi problémák esetén gyógytápot. A rossz takarmányértékesítést megelőzhetjük ritkító halászattal is. A tó lecsapolóárkának és halágyának „kotrását” is elvégeztethetjük ekkor a pontyokkal, ha ezek nyomvonalában etetünk. Az ötödik szakasz jó esetben október közepéig is tarthat, amit feltétlenül használjunk ki. Ilyenkor ismét etethetünk ad libitum, ami különösen az egynyaras pontyállománynál lehet eredményes. Az éves takarmányfelhasználás havi megoszlására vonatkozó irányszámokat a 23. táblázat tartalmazza. A halastavakban kisebb-nagyobb mértékben mindig jelen lévő, nemegyszer a termelés gazdaságosságát is veszélyeztető arányban elszaporodó vadhalak (ezüstkárász, törpeharcsa, razbóra stb.) a pontynak szánt takarmány jelentős részét fogyaszthatják 293
