Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
kor az egyoldalú abrakfogyasztás hatására a halak elzsírosodnak és a takarmányhasznosulás is romlik. A zsírtartalékok képzése a fiatalabb korosztályoknál bizonyos mértékig nem hátrányos, a tartalék energia jobb telelést biztosít. Étkezési méretű pontyoknál azonban a zsírtartalom ilyen nagymértékű növekedése kedvezőtlen, eladási nehézséget okozhat bel- és külföldi piacokon egyaránt. Ha a ponty szinte kizárólag csak abrakot fogyaszt, élettani folyamatai is károsodnak, ellenálló képessége csökken, a baktériumos és parazitás fertőzések fellépése tovább rontja a takarmányhasznosítást. 78. ábra. A takarmányfogyasztást takarmányfelnézővel (kutatószákkal) ellenőrizzük, és a fogyasztástól függően növeljük vagy csökkentjük a napi adagokat Az egész tenyészszezonban, de különösen ebben az időszakban a rendszeresen végzett, megbízhatóan reprezentatív zooplankton-mintavételezéssel elvileg megvalósítható a tennészetes táplálékot optimálisan kiegészítő takarmánykeverékkel pillangós etetéssel történő, ami a fenti problémák elkerülésére megoldást jelenthet. Az ülepített, legalább 50-100 liternyi tóvízből szűrt mintából származó természetes táplálék mennyiségének ismeretében - feltételezve, hogy annak meghatározó része a halaink által fogyasztható méretű zooplankton - kiszámolhatjuk az egy hektárnyi területre jutó „zooplankton” mennyiségét, és annak átlagos fehérjetartalmával kalkulálva bármilyen, a gyakorlatban célszerűen 30% körüli, a ponty számára kedvező fe- hérjekoncentrációt beállíthatunk. Ez a módszer azonban nagy szakértelmet, igen gondos mintavételezést és számolást igényel, ugyanakkor a konkrét analízisek hiányában a szakirodalomból származó átlagok használata adott esetben nem feltétlenül garantálja a sikert. A feletethető takarmány mennyisége elsősorban a víz hőmérsékletétől függ, de a hal kora is befolyásolja. Az ivadék testtömege 10-15%-ának megfelelő tömegű takarmányt képes elfogyasztani, míg az idősebb korosztályok csak 2-5%-ot. A ponty 8-10 °C-os vízhőmérsékleten kezd aktívan táplálkozni, de ekkor még ritkán és keveset eszik. A hőmérséklet emelkedésével étvágya rohamosan nő. (A halak étvágyát meteorológiai tényezők is - elsősorban a légnyomás változása - befolyásolják.) Ezenkívül a tóvíz oxigéntartalma is nagy hatással van a halak étvágyára. A beadható takarmánymennyiség erősen függ a tó planktonállományától is. Ha ez kevés, az abrak rosszul értékesül és a halak kevesebb abrakot vesznek fel. A napi takarmányadagnak, 291
