Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
lyamatosan magas szintű kihasználása mellett. A pisztrángfélék tenyésztésére elegendő tiszta és hideg víz hiányában nagyon korlátozottak a lehetőségek. A termálvizek és ipari hulladékvizek elsődleges vagy másodlagos hasznosításában elsősorban az afrikai harcsa (Clarias gariepinus) és hibridjeinek tenyésztése jelenthet verseny- képes alternatívát. Halastavi takarmányozás A halastavakban széles körben alkalmazott kiegészítő takarmányozást világszerte el- teijedten használják a halastavi hozamok gazdaságos növelésére. Alapelve, hogy a tóban a trágyázás hatására fokozott mértékben termelődő, általában nagy fehérjetartalmú, teljes biológiai értékű természetes táplálék és a nagy energiatartalmú, növényi eredetű takarmányok a termelt halfajok igényeit egymást kiegészítve elégítsék ki. A hazai halastavi termelés fő faja a ponty, ezért a tóba juttatott takarmány mennyiségét is e halfaj igényeinek megfelelően igyekezünk megállapítani. Az intenzíven telepített és trágyázott polikultúrás tavakban a kiegészítő takarmányozás hatékonyságát számos, csak részben ismert tényező kölcsönhatása határozza meg. A természetes táplálék értékesülését és hatását az általunk adagolt takarmány hasznosulására közvetlenül nem tudjuk mérni. Mivel azonban a tavak termőképességét kifejező természetes hozam ismerete alapvetően fontos, azt a feletetett takarmány mennyisége, a nettó hozam és a tapasztalati úton meghatározott (jó minőségű gabonamagvak esetében 4-5 kg/kg-os) takarmány-együttható (lásd 21. táblázat) ismeretében egyszerűen kiszámítható takarmányhozam alapján kaphatjuk meg, a nettó hozam és a takarmányozási hozam különbségeként. Ezt mutatjuk be az alábbi egyszerű példán: lehalászás (bruttó hozam): kihelyezés: feletetett takarmány: takarmány-együttható: takarmányhozam: természetes hozam: 1700 kg/ha 300 kg/ha (nettó hozam = 1400 kg/ha) 3600 kg/ha 4,5 kg/kg 800 kg/ha (57%) (3600 : 4,5) 1400-800 = 600 kg/ha (43%) Évtizedes tapasztalatok alapján akkor gazdaságos a tavi termelés, ha a természetes hozam aránya legalább 40%-os. Ez azonban csak bizonyos elérendő, viszonylag magas hozamszint (800-1500 kg/ha) esetében jelenthető ki egyértelműen. A természetes hozam fokozására bevált módszerek egyrészt a trágyázás optimalizálásával kapcsolatosak (a trágya minősége, az adagolás gyakorisága, a tavi kacsatartás stb.), másrészt a „növényevő” halak arányától és a tótalaj művelésétől (szárazon tartás ideje, váltógazdálkodás) függő változatok alkalmazását jelentik. A növényevő halak aránya a polikultúrában azért meghatározó a természetes hozam alakulásában, mert ezek a fajok megfelelő mennyiségű természetes táplálék jelenlétében a pontynak szánt takarmányt nem vagy csak elenyésző mértékben fogyasztják, így hozamuk „természetes”. (A fehér és pettyes busa takarmányfogyasztásának mértékéről megoszlanak a vélemények, a vízben huzamosabb ideig lebegő, lassan süllyedő apró dara286
