Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)

2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok

ványanyag-, valamint vitamintartalmával nem foglalkozunk, mert ezeket a hal elsősorban a rendkívül változatos növényi, állati és baktérium eredetű természetes táplálékkal veszi fel. (Főbb csoportjainak összetételét később tárgyaljuk.)

A komplett haltápok összeállításához az adott halfaj tápanyagigényén kívül a táplálóanyagok emészthetőségét is ismerni kell, ami viszont a tápösszetevő alapanyagoktól és azok minőségétől is függ (A fontosabb takarmány-alapanyagok haltápokba javasolt minimális és maximális arányait a 18. táblázat tartalmazza a pontyra és a pisztrángra vonatkozóan).

A komplett tápoknak az alábbi követelményeknek kell megfelelniük:

— az összetevők táplálkozás-élettani szempontból kiegyensúlyozott keverékének biztosítania kell a halak létfenntartását, növekedését, szaporodását és jó egészségi állapotát, és mindezt elfogadható áron,- a keveréknek a gyártás szempontjából megfelelő fizikai tulajdonságokkal kell rendelkezniük,

— a tápnak ízletesnek kell lennie és nem tartalmazhat antinutritív anyagokat, mérgező szennyeződéseket,- kedvező húsminőséget kell biztositania, a rendszer vízminőségének jelentős rontása nélkül.

A tápgyártás során fontos szempont a vízállóság biztosítása, a közvetlen takarmánypazarlás (a hal a szétázott takarmányt fel sem veszi) és a tápanyagok kioldódásának megakadályozására. Ebből a célból különböző kötőanyagokat használnak (ben- tonit, alginát, hemicellulóz, karboximetilcellulóz).

Az intenzív és szuperintenzív kultúrákban az adott halfaj adott korosztályának igényeit kielégítő, szájméretének megfelelő méretű tápokat használnak. A gyártási mód szerint ezek a tápok lehetnek nedvesek, pelletáltak és extrudáltak. Az extrudált tápok stabilitása, azaz vízállósága jobb, kevesebb a porlási veszteségük, a vízben lebegnek, illetve a víz felszínén úsznak.

Speciális tápkiegészítők a gyógytápokban használt antibiotikumok és féregirtó szerek, valamint a lazacfélék húsát vörösesre szinező festékanyagok. A tápokba különböző étvágyfokozó ízanyagok (aminosavak, bétáin) is keverhetők, amelyeknek legnagyobb jelentősége a starter tápoknál van, ahol a táplálékfelvétel stimulálása az elsődleges szempont.

Mivel a halak celluláz enzimet nem termelnek, a tápok nyersrosttartalma nem haladhatja meg a 3-5%-ot. (A kifejezetten növényevő amur bizonyos fokú cellulózemésztését a bélbaktériumok tevékenységének tulajdonítják.)

A ragadozó pisztráng és a mindenevő ponty ivadékának kizárólagos takarmányaként alkalmazott (komplett) tápok tápanyag-összetételét, illetve az előírt minőségi paramétereket a 19. és 20._ táblázatok tartalmazzák. (Megjegyzendő, hogy a pontyivadék elő- és utónevelése során a komplett tápok alkalmazása nem gazdaságos, helyettük a később tárgyalandó kiegészítő takarmánykeverékeket használják.)

A táplálék és a benne foglalt tápanyagok értékesülése, csakúgy, mint a szükséglet, számos külső és belső (a haltól függő) tényezőtől és ezek lehetséges kombinációitól függ. A belső tényezők közül kiemelendő a hal genetikai képessége, élettani és egészségi állapota. A külső tényezők egyik csoportja a táplálék minőségi tulajdonságaival (összetétel, fehérje/energia arány, emészthetőség stb.), a másik csoport az elsősorban

281