Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
növekedés üteme, és fordítva: kevesebb halat kihelyezve az egyedi tömeggyarapodás nő. A két érték, a területegységre kihelyezett darabszám és az ősszel mért egyedi tömeg szorzata (a bruttó hozam) mindkét esetben csaknem azonos. A bemutatott és az évtizedek alatt kialakult szokásos népesítési értékek egy viszonylagos optimális hozamot biztosítanak. Ezektől a kihelyezési számoktól nagymértékben eltérve akár pozitív, akár negatív irányba, az adott korosztály esetén ösz- szességében alacsonyabb termést fogunk elérni. A fenti sarokszámok alapján mindenki maga is ki tudja kalkulálni mind az optimális népesítés értékeit, mind a tömeggyarapodás várható alakulását, ha egy adott méretű állományt helyez ki a tavaiba. A számított és az ősszel realizált értékek közötti különbség a becslési hiba, amelyet erősen növelhet az állományokban bekövetkező szezonközi kallódás. A veszteségek származhatnak madárkártól, illetéktelen eltulajdonításból (orvhalászat), szezonközi betegségekből eredő elhullásokból stb. A veszteség mértéke korosztálytól is függ. Általában azt mondjuk, hogy előneveltből egynyarasig a veszteség 25-30% is lehet, egynyarasból a veszteség kb. 20-25%, míg a kétnyaras- ból 10—20%. A halrabló madarak fészkelő körzeteiben és településekhez közeli tavak esetén a veszteségek a fent megadott értékek többszörösei is lehetnek. Példán is bemutatva a népesítendő hal darabszám kiszámításának folyamatát: ha pl. 25 dkg-os (250 g) kétnyaras halaink vannak, és tudjuk, hogy a halastavunk képes 1500 kg halat eltartani az augusztusi veszélyeztetett időszakban is, akkor négyszeres testtömeggyarapodást feltételezve, 20% veszteséget számítva, a kihelyezendő létszám a következő lesz: a végtermék tömege 1000 g, hektáronkénti bruttó 1500 kg-os hozamhoz 1500+370 (20% veszteség) = 1870 db. Ötszörös tömeggyarapodás mellett 1200+300 (20%) = 1500. Az optimális darabszám feltehetően a két érték között lesz. 2.4.6.7. Haltakarmányozás A tavi haltenyésztés technológiáján belül kiemelkedően fontos feladat a halak kiegészítő takarmányozása, miután a tóban képződő halhozamra ennek a komponensnek igen nagy hatása lehet. A halhústermelés gazdaságosságának tekintetében a takarmányozás szintén meghatározó tényező. Éppen ezért ezt a technológiai lépést, elméleti és gyakorlati szempontok figyelembevételével, kissé részletesebben tekintjük át. Elméleti alapok A halastavakban és intenzív halnevelő rendszerekben nevelt halak takarmányozása az elérhető hozamok egyik legfontosabb, gyakran meghatározó tényezője. Az alkalmazott intenzitási foktól függően a változó költségeknek általában jelentős hányadát teszi ki; a termelési költségnek akár 50-70%-át is adhatja, ezért a haltenyésztőnek elemi érdeke, hogy a lehető legszélesebb körű elméleti és gyakorlati tudás birtokában legyen e témakörrel kapcsolatban. Mint minden élőlény, a hal is a környezetével folytatott aktív anyagcsere révén tartja fenn életét. Táplálékában a tápanyagok legkülönbözőbb variációival találkozik, amiket szervezete a végső testanyagokká alakít. Az elfogyasztott élelem energiájának 276
