Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
A tervezett korosztályok egyedi tömegét elsősorban a takarmányozással tudjuk befolyásolni. A kiegészítő etetés mellett, beleértve a takarmányozás mennyiségi és minőségi együttes hatásait, a kihelyezett halak létszámával is szabályozhatjuk a végtermék tömegét. Minél nagyobb a területegységre kihelyezett egyedszám, annál kisebb lesz az őszi lehalászáskor várható egyedi tömeg. Minden halastónak van egy haleltartó, illetve haltermelő képessége. Ez a képesség sok tényezőtől függ, mindenekelőtt az eredeti talaj adottságaitól, valamint a víz minőségétől, a tápanyag-ellátottságtól, a vízmélységtől stb. A számos rejtett és nehezen definiálható hatásból összetevődő végeredmény minden egyes tónál más és más lesz, ezért lehetetlen olyan általános képletet megadni, amely minden tóra érvényes lenne és reprodukálható, biztos eredményeket nyújtana. Ehelyett azt lehet mondani, hogy hagyatkozni kell a helyi tapasztalatokra. A tenyésztő fokozatosan megismeri a tavat, annak termelési képességeit, tényeken alapuló tapasztalatokat gyűjt: egyre inkább tisztába jön termelési lehetőségeinek határaival és korlátáival. A halastavak egyedi különbségei mellett vannak azonosságok is, ezért a hazai tavak termeléséről általában a következőket mondhatjuk el. A jelenlegi tenyésztési technológia mellett, átlagosan 1 méteres vízmélységet feltételezve, egy hektáron 1000-1500 kg halat képesek a tavak eltartani nagyobb pusztulási kockázat nélkül. A szakma történetében ismerünk ezeknél az értékeknél lényegesen nagyobbakat is, azonban sok év átlagában a fent megadott értékek elfogadhatóak. Termelésünk tervezésénél a kritikus augusztus végi időszakra ezekkel az összhozamértékekkel számolhatunk. A tervezéshez még egy fontos, az előző gondolatmenettel azonos módon kialakított átlagértékre van szükség: a különböző korosztályok növekedési képességének ismeretére. Sokéves szakmai ismereteink alapján azt mondhatjuk, hogy a jelenlegi tenyésztési technológia mellett az előnevelt halból egynyarasra történő nevelés során a halak egyedi tömegüket képesek megötvenszerezni, kedvező esetben megszázszoroz- ni (0,2-0,3 g-ról 15-30 g-ra nőni). A növendéknevelés alatt a halak testtömege kb. tíz-tizenötszörösére növekedik (15-30 g-ról 200-300 g-ra), míg a harmadik szezonban ez a növekedés a kiindulási testtömeg négy-ötszörösét éri el (150-300 g-ról 1000-1500 g-ra növekszik a hal). Ezek a közelítő értékek akkor igazak, ha a hektárra kihelyezett állomány létszáma a 15. és 16. táblázatban megadott értékek körül alakul. A növekedés és a kihelyezhető mennyiség szoros negatív korrelációban áll egymással: ha növeljük a darabszámot, a fajon belüli versengés eredményeként lassul a 15. táblázat. Kihelyezés-megmaradás-hozam monokultúrában Megnevezés Kihelyezés db/ha Megmaradás (%) Hozam (kg/ha) Pontylárvától egynyaras korig 200 000-600 000 5-30 400-600 Ponty-előnevelttől egynyaras korig 60 000-120 000 50-70 900-1400 Ponty-egynyarastól kétnyaras korig 5 000-15 000 50-80 800-1800 Ponty-kétnyarastól étkezési méretig 800-2 000 60-80 800-1600 274
