Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
te egyre nő, a víz színe zavarossá válik, a planktontermelés megindul és a biológiai produkció a kívánatos irányba fordult. Ez a fokozatosan átalakuló élettér már más (planktonfogyasztó) halfajok gyors gyarapodását is biztosítja. 2.4.6.Ó. A halastavak népesítése A gondos tavaszi tóelőkészítés eredményeként a kihelyezés idejére a halastavak vize tápanyagban gazdag, a biológiai folyamatok erőteljesen megindultak, a tóvíz kémiai összetétele és tápanyag-ellátottsága kedvező, tehát alkalmas az átteleltetett halak fogadására. A tavaszi időben a plankton jól szaporodik, így minden feltétel adott a termelési szezon megkezdéséhez. A termelési technológia következő lépése tehát a halak kihelyezése a tavakba. A különböző korosztályú és fajú halak a tógazdaságokban rendszerint külön teleltetőtavakban telelnek. Tavasszal, a vízhőmérséklet fokozatos emelkedésének időszakában a telelőkben a halak mozogni kezdenek, anyagcsere-folyamataik felgyorsulnak, képessé válnak a táplálkozásra. Ez az időszak az időjárástól függően március elejére, közepére esik (7-8 °C-os vízhőmérséklet). Fontos időszak ez a tógazdaságokban, mert minél előbb meg kell kezdeni a halak tavi kiszállítását. Nem csak az ilyenkor egyre fokozódó telelői súlyveszteség megelőzése indokolja a halak mielőbbi kihelyezését. A tél folyamán legyengült, de már aktív anyagcseréjű halak ebben az időszakban a legfogékonyabbak és a legvédtelenebbek a betegségekkel, fertőzésekkel szemben. Jól ismert szabály, hogy a legtöbb vírusos és bakteriális eredetű halbetegség az erőteljes hőmérséklet-változások (az őszi lehűlés, különösen pedig a tavaszi felmelegedés) időszakában lobban fel. Ez a veszély a tavi környezetbe kikerülő halaknál lényegesen kisebb, mint a zsúfoltan élő, egymást könnyen megfertőző telelői állományok estén. A telelőbontás kiválóan alkalmas időszak az úgynevezett gyorsfürdetések elvégzésére. Mivel a halakat kénytelenek vagyunk a telelőkből kifogni, alkalmunk nyílik rövid időszakra erőteljes hatású vegyszerekkel kezelni azokat. Ez a beavatkozás elsősorban a teleltetés alatt elszaporodó paraziták eltávolítására alkalmas. Ezért a telelőből történő kiszállítást megelőzően alapos és részletes állatorvosi vizsgálatot kell szervezni. A fürdetések technológiáját és a szükséges vegyszeres kezelést az állatorvos állapítja meg, írja elő, a kivitelezés megszervezése viszont agronómiái feladat. A telelőkből kifogott hal mérlegelés után kerül a szállító járműre. A tömegmérés fajtól és korosztálytól függően eltérő módon történik. Az érzékeny fajok állományait vízben mérjük (az 50 literes műanyag vederbe, „kosárba”, ismert mennyiségű - kb. 10 liternyi - vizet töltünk, majd ebbe szákoljuk vagy kézzel rakjuk - pl. az anyasüllőt — a halakat. Az ellenállóbb fajokat, például a pontyot, harcsát lyukas kosarakban mérjük, hogy a víz kifolyhasson az edényből. A mért értékeket mázsakönyvben tartjuk nyilván (a kosarak tárasúlyát le kell vonni). Hosszabb távú szállítás esetén vigyáznunk kell arra, hogy a halak ne pusztuljanak el a szállítótartályok túlterhelése, az oxigénhiány következtében. A halak élve szállítása igen nagy gyakorlatot igényel. Néhány alapszabályt mindenkor be kell tartani: — a szállítmányokat nem szabad tűző napon várakoztatni;- a szállítást megelőzően a halakat ki kell éheztetni, hogy emésztőrendszerük üres legyen; 270
