Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
lentőségű a juh-, a nyúl- és a lótrágya, valamint a komposzt. A lótrágya a kis előnevelő tavakban ideális trágyaféleség, elősegíti a kcrckesférgek és az alsóbbrendű rákok gyors szaporodását, sajnos nagyobb mennyiségben csak kivételes esetekben lehet hozzájutni. A szerves trágyázás sajátos esete a fűtrágyázás. A frissen levágott zöld fűfélékből álló zöldtrágyázás lassúbb hatású, de igen olcsó szerves trágyázási forma, amit a tó partján, illetve a közel eső mocsaras területeken, kaszálókon elszaporodó szálas fűfélék, mocsári növények lekaszálásával és a tóba történő behordásával végezhetünk. Ez a mocsári füvekből álló kaszálók különösen az ivadéknevelés során kedvező hatású, mert a vízen úszó, lassan bomló növényi részeken sok rovarlárva (árvaszúnyogok lárvái) telepszik meg, amelyet az ivadék előszeretettel fogyaszt és rajta nagyon gyorsan növekedik. A lassú bomlási folyamatok során a zöldtrágyából a bakteriális lebontás hatására még nagy mennyiségű tápanyag is oldódik a tó vizébe, ezzel egy lassú tápanyagpótlási folyamat is lezajlik. Ha idősebb korosztályokat nevelő tóba hordjuk a kaszált fűféléket, és ott amurok is élnek, a fű jelentős részét ezek közvetlenül is elfogyasztják. Ilyenkor a kaszálékot úszó fakeretbe célszerű berakni, ahonnan a nagyobb méretű amurok fokozatosan a viz alá húzva fogyasztják el. Az amurok nagy tömegű tápláléka a bélcsatornában csak részben hasznosul, ezért az amur trágyájának még nagy az energiaitartalma. A polikultúrában ezért az amurtrágya más halak, például a két busafaj fontos táplálékaként szerepel. A trágyázás kivitelezésére a legalkalmasabb eszköz a tógazdaságokban rendszeresített etetőladik vagy az önürítős csónak. A ladikba behordott darabos trágyát a tó megtrágyázandó részére kell szállítani, majd ott vízzel felkeverni és a tóba lehetőség szerint minél nagyobb területre belapátolni. Az önürítős vascsónakok a nagyméretű tavak trágyázásának hatékony eszközei. Alkalmasak nemcsak a takannány, hanem a szerves és a műtrágya kihordására, beadagolására is. Ez esetben lehetőleg úgy kell megszervezni a munkálatokat, hogy a lehető legkevesebb fizikai munkával jusson el a szerves trágya a rendeltetési helyére, a tóba. Ha a trágyahordó járműről a trágyát a csónakba lehet billenteni vagy csúsztatni, azzal egy fáradságos fizikai munkafázist meg lehet takarítani. Amikor a szerves trágyát a tó vízébe adagoljuk, célszerű ezt a műveletet összekapcsolni a műtrágyázás elvégzésével. Ilyen esetekben a számított mennyiségű műtrágyát egyenletesen hozzákeverjük a szerves trágyához, és azzal együtt adagoljuk be a tóba. Az előkészítő trágyázás adagjai elsősorban a tótalajtól, a tóvíz kémiai összetevőitől függenek, valamint a beszerezhető trágyaféleségtől. Szokásos adagja átlagos vízmélység esetén hektáronként 3-7 t szerves trágya, 100-150 kg N- és P-műtrágya. A trágyázás hatékonysága nagyban függ a tavak előéletétől is: korábban mennyi és milyen trágyát kaptak, mennyire tudtak kiszáradni, az előző években milyen korosztályú halakat neveltek bennük stb. A trágyázás indokoltságának és mértékének kérdéseivel - elsősorban vízkémiai szempontból - a 2.5. fejezetben is foglalkozunk. A száraz tófenéken a legjobb esetben is csak az előkészítő trágyaadagot tudjuk szétteríteni. A szezon alatti, kéthetenkénti gyakorisággal végzett fenntartó trágyázást minden esetben csónakból kell elvégezni. A fenntartó trágyázás folyamán is célszerű összekeverni a szerves és a műtrágyákat, a jobb hasznosulás és a munkatakarékosság 265
