Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)

2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok

Az utónevelés céljára a néhány hektáros és a több száz hektáros tavak egyaránt alkalmasak. Az előnevelő tavakban már célszerű érvényesíteni a polikultúra előnyeit, a ponty mellé amurt és fehér busát népesíthetünk.

Az ivadéknevelés során a napi takarmánymennyiség a becsült állomány testtömegének 10%-át is elérheti. A kiegészítő takarmánybúza vagy árpadara lehet. Célszerű a takarmányt előző este beáztatni. Napközben ellenőrizni kell a takarmány felvételét és a fogyasztás arányában azt növelni vagy csökkenteni kell. A szezon végére elfogy a zooplankton. Ilyenkor a trágyázás már nem segít, hiszen a gyorsan növő és aktívan táplálkozó pontyállományok annyira kiszűrhetik a természetes táplálékot, hogy az nem képes hatékonyan szaporodni. A túlzott trágyázással viszont nemkívánatos vízvirágzást váltanánk ki, ami hajnali oxigénhiányt és halpusztulást is okozhat. A nyári fehérjepótlásra tehát nem a trágyázás, hanem a kiegészítő fehérjetakarmány (pillangósok darája) szükséges.

2.4.5.3. Egynyaras ivadék előállítása természetes ívatással

Az anyapontyok tavi ívatása kivételes esetekben a keltetőházi pontyszaporítási technológia általánossá válása mellett is indokolt. Ilyen eset például egy újonnan létesített és befüvesedett tó üzembe állítása, a rekonstrukció utáni, szárazon tartott és fűvel benőtt tavak ismételt üzembeálltása stb. Olyan tavaknál is indokolt lehet az ívatás, ahol sokéves tapasztalat szerint az ívási időben finomszálú hínárvegetáció alakul ki a tó egy részén, ami ideális ívóhelyként szerepelhet.

Az ívatás céljaira kiválasztott tóba a korábbi tapasztalatok szerint 1-2 ikrást és kétszer annyi tejes halat helyezünk ki hektáronként. A tóelőkészítés során végezhetünk vegyszeres planktonszelekciót, ha az árasztóvizünk planktonban gazdag, például másik tóból történik a feltöltés, ahol sok Copepoda (Cyclops faj) él. A vegyszeres szelekcióra alkalmas szerves foszforsavat tartalmazó készítmények (pl. Dipterex, Neguvon külföldi készítmények) 1 ppm töménységben, illetve a piretriodok (pl. De- cis) 0,5 ppm töménységben már hatásosak: eltávolítják a káros Copepodákat és lehetővé teszik a Rotatóríák elszaporodását.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a piretrioidok a halra is toxikusak, tehát alkalmazásuk csak akkor lehetséges, ha az ivásra szánt anyaállományt még nem helyeztük ki a tóba, illetve azután helyezhetjük ki az anyákat, ha a vegyszer már lebomlott és elvesztette toxikus hatását. A piretroidok lebomlása a kilocsolás után több nap, gyakran egy hét múlva következik be. A kezelés után a plankton is lassabban regenerálódik, mint a foszforsavészteres kezelés után, tehát ha van lehetőségünk a választásra, az utóbbit részesítsük előnyben.

A természetes ívatás alkalmazása esetén, ha az időjárás is kedvező, meglepően kedvező eredményeket érhetünk el. Ebbe belejátszik az anyapontyok tevékenysége is. A nagytestű és ívás után igen aktívan táplálkozó szaporítóállomány ugyanis aktív túrásával kedvezően alakítja a tó tápláléktermő képességét, a felkavart kolloidok leárnyékolják a tóvizet, a fény nem tud lehatolni a sekély tó fenekéig, és ezért a gyökeres hínárfélék szaporodása gátolt. Keltetőházi szaporításból származó zsenge ivadék népesítésénél ez a kedvező hatás hiányzik, ezért könnyen előfordul, hogy a tóban nagytömegű hínárvegetáció indul fejlődésnek, és ha nem védekezünk mechanikai nö255