Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
porodás arányairól planktonminta vétele útján győződünk meg. 100 liter tóvizet planktonhálon átszűrünk, és a szüredék térfogatát megmérjük. Ha 0,5-2 ml/100 liter tóvíz mennyiségű kerekesféregből álló planktonüledék van az előnevelő tóban, nyugodtak lehetünk a kedvező ivadékmegmaradást illetően. Az előnevelő tó előkészítését akkor kell elkezdeni, amikor a szaporításra szánt halakat beszállítjuk a keltetőbe. Miközben az ikra kikel, majd a lárva táplálkozni kezd, a tavakban kialakul a halak számára táplálkozásbiológiai szempontból kedvező környezet. A kihelyezés időpontjára a halakat a keltetőházban már néhányszor megetettük keményre főzött tojásból készített turmixszal. Ez a táplálék nem elégíti ki az ivadék teljes tápanyagigényét, arra azonban kiválóan alkalmas, hogy a kishal megtanulja a táplálékát megszerezni. A kihelyezés során vigyázni kell, hogy a halakat a környezetesére ne viselje meg túlságosan, a kihelyezés közben életfolyamataik ne károsodjanak. A kihelyezéseket úgy kell ütemezni, hogy a kishal a délelőtti órákban kerüljön a tóba. Ha erős szél fúj, a lehetőségekhez mérten várni kell a kihelyezéssel, mert különben a szélnek kitett, nagy területű tavakban a zsenge ivadék már a kihelyezés napján elpusztul. Fontos a szállító- és a fogadóvíz hőmérsékletének kiegyenlítése. A tó előkészítése során a lelkiismeretes tógazda többször is megvizsgálja a planktonállományt, hogy az megfelelő módon fejlődik-e. A kihelyezést követő néhány nap alatt eldől, hogy a kihelyezett ivadékból hány százalék éri meg az előnevelés végét. A megmaradás - eltekintve olyan különleges esettől, mint a szélvihar - elsősorban a táplálkozással függ össze. A kerekesférgekre vonatkozó tóelőkészítéssel áthidaltuk a legnehezebb problémát, ezzel azonban az előnevelés egészének táplálékellátása még koránt sincs megoldva. A kerekesférgek ugyanis csak néhány napig képesek kielégiteni a gyorsan növő ivadék tápanyagigényét. Ezután már a tápanyagban gazdagabb, nagyobb méretű szervezetek jelenléte is nélkülözhetetlen. Annak érdekében, hogy a kívánt időre a nagyobb méretű planktonszervezetek felszaporodjanak a tóban, a haltenyésztőnek már korábban be kell avatkoznia a biológiai folyamatokba. Az alsóbbrendű rákok alkotta plankton a vegyszeres kezelés hatására elpusztul. A tennészetes újranépesülés több hét alatt következne be, ezért a tenyésztő ezt a folyamatot úgy gyorsíthatja meg, ha a vegyszer lebomlása után (a kezelés után 3-5 nappal) a tavat beoltja a kívánatos planktonszervezetekkel. A meleg nyári időszakban a leggyorsabban szaporodó középméretű planktonszervezet a Moina sp. Ezzel a gyorsan szaporodó alsóbbrendű rákkal kell az előnevelőtavat beoltani az ivadék kihelyezésével egy időben. Az oltás utáni időszakban a kishal még nem képes a Moinát zsákmányul ejteni, így az gyorsan elszaporodhat, és a 10-12 napos ivadék számára ideális táplálékot szolgáltat. Ha nincs lehetőség a planktonoltásra, az újranépesülést elősegíthetjük úgy is, hogy az ivadék kihelyezését követő naptól kezdve a tavat fokozatosan tovább árasztjuk. A középméretű plankton sem képes kielégíteni az előnevelés végéig az ivadékállomány gyorsan növekvő fehérjeigényét. Gondos tenyésztők ezért egy harmadik planktonlépcsőt is kialakítanak a kifejezetten nagy testű alsóbbrendű rákokból úgy, hogy a kihelyezést követő 10-12. napon az előnevelő tavakba néhány vödör Daph- niát helyeznek. Ezek a rákocskák 8-10 nap alatt hatalmas arányban elszaporodnak, és éppen az előnevelés utolsó harmadára adnak bőséges természetes táplálékot. 252
