Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)

1. Biológiai alapismeretek - 1.1 Kiss István: A halak testfelépítése és biológiája

1. Biológiai alapismeretek

1.1. A halak testfelépítése és biológiája

1.1.1. A test tagolódása, testforinák

A csontoshalak elsődlegesen vízi életmódú állatok. Specializált testfelépítésük a leg-, változatosabb vizi élőhelyekhez való alkalmazkodást tükrözi.

A továbbiakban elsősorban a valódi csontoshalak (Teleostei) testfelépítését mutatjuk be, de a jellemzés egyes speciális vonások kivételével jórészt érvényes a porcos ganoidok (Chondrostei) közé tartozó tokalakúakra (Acipenseriformes) is.

A halak változó testhőmérsékletű (poikiloterm) állatok, azaz elsősorban a környező víz hőmérséklete szabja meg testükét. Mivel testhőmérsékletüket általában nem képesek befolyásolni, ezért például a mérsékelt égöv hideg időszakában sok faj anyagcseréje igen erősen lelassul.

Testfelépítésük a speciális élettérhez kitűnően alkalmazkodott. Testük kétoldali (bilaterális) szimmetriát mutat.

Testformáik igen változatosak. Az egymással nem közeli rokon fajok a hasonló életmód, élőhely következtében hasonló alakúak lehetnek (konvergencia). A testforma gyakran az ivari dimorfizmus kifejezője. Ismertebb formák a gömbded (globi- form), nyílszerű (sagittiform), szalagszerű (taeniform), fonalszerű (filiform), henger alakú (cylindriform), kígyó- vagy angolnaszerű (anguilliform), felülről lapított (depressiform), korongszerű vagy oldalról lapított (disciform), orsó alakú (fusifonn). A testforma és az úszóképesség között szoros összefüggés van.

A halak testét fej, törzs és farok régióra lehet tagolni. A fej hátulsó vonalát a kopoltyúfedő szegélye jelenti, a törzs ettől hátrafelé, a végbélnyílásig vagy a kloákáig tart. E mögött a farokrész kezdődik. Az egyes rendszertani csoportoknál a speciális testfelépítés miatt gyakran más taxonoktól eltérő tájékokat lehet elkülöníteni, illetve méreteket szoktak felvenni. Gyakran az egyes méreteket egy másik, jól azonosítható mérethez viszonyítva, arányszámként adják meg. A csontos halak testének fontosabb tájékait és a jelentősebb felvehető méreteket az 1. ábra mutatja be a teljesség igénye nélkül, a sügérfélékre jellemző testalakulást alapul véve. A természetes halpopulációk vizsgálata során felvett testhosszúság-értékek gyakoriságának elemzése a korcsoportok elkülönítéséhez is támpontot ad. A haltenyésztési gyakorlatban testméretindexeket állapítanak meg az állomány jellemzésére. Leggyakrabban a keresztmetszetindexet (amely a testmagasság és -szélesség hányadosa), valamint a profdindexet (amely a standard testhosszúság és testmagasság hányadosa) használják.

Az úszók helyzete, alapjának hossza, esetleges tagoltsága és formája a fontos faji bélyegek közé tartozik. A hallárvákban kezdetben a hátoldalról a farokrészen át a hasoldalon végigfutó vékony bőrredő húzódik. A fejlődés során ebből differenciálódnak a páratlan úszók, a hát-, a farok- és a farok alatti úszók. Egyes fajoknál (törpehar-