Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.4 Orbán László: Molekuláris eljárások alkalmazása a haltenyésztésben
nyomat, alkalmasabbak, mint a specifikus mikroszatellitek. Ezekkel a módszerekkel a sugárzással feldarabolt kromoszómadarabok nemkívánt átjutásának kimutatására is sokkal nagyobb az esély, mint a fenotípusos markerekkel. A mitokondriális markerek nem igazán jól használhatóak erre a célra anyai öröklődésük miatt. A DNS markerek genommanipulációban történő alkalmazásához magyar kutatók is hozzájárultak. Sikerrel keltettek ki - először a világon - interspecifikus androgenezissel csak apai kromoszómákat tartalmazó aranyhalakat, besugárzott ponty ikrákon. Az aranyhalak androgenetikus voltának igazolására fenotípusos markerek (pl. testszín, farokforma) mellett RAPD eljárást is alkalmaztak, mely eredménye igazolta, hogy a ponty ikrákon kikelt egyedek valóban nem hibridek, hanem androgenikus aranyhalak voltak. I.4.4.6. Ivarhoz kötött DNS markerek, molekuláris szexálás Az ivar különös fontossággal bír a tenyésztésben, hiszen alapját képezi a szaporodásnak, ezáltal meghatározza a következő generáció(k) létét. Emellett a halaknak több olyan tulajdonsága is van, amelyek miatt tenyésztésükben a két nem eltérései igen lényegesek. Több faj esetében megfigyelhető például, hogy az egyik nem egyedei egyedfejlődésük egyes szakaszai során erőteljesebben növekednek a másik nem képviselőinél (ennek oka az ivari érés folyamatának különböző időben történő aktiválódása és eltérő menete). Csupán az egyik ivarhoz tartozó egyedeket tartalmazó (ún. monosex), ill. steril állományok kialakításával ezen tulajdonságok kiaknázhatok. A haltenyésztés érdekes kettősséget mutat az ivarral kapcsolatos ismeretek területén. Több olyan eljárást ismerünk, melyekkel halak fenotípusos ivarát befolyásolni tudjuk. Megfelelően korán, időben elvégzett hormonkezeléssel például több faj egye- deinek ivara átfordítható az ellenkezőjére: akár ikrássá (feminizálás) akár tejessé (androgenizálás). Ugyanakkor igen keveset tudunk azokról a(z) - emlősöknél részletesen tanulmányozott és jól ismert - kapcsoló folyamatokról és a mögöttük álló génekről, melyek a differenciálatlan ivarszerv fejlődését a genotípusnak (vagy más tényezőnek) megfelelően a petefészek vagy here kialakulása irányába elindítják. A halak (ugyanígy a kétéltűek és egyes hüllők) ivarénak meghatározása jóval bonyolultabb és sokszínűbb folyamat az emlősökénél. Az emlősöknél a meghatározás kizárólag genetikai úton, az ivari kromoszómák által közvetített információ által történik: leegyszerűsítve elmondható, hogy amelyik egyed örökli az Y kromoszómán elhelyezkedő SRY gént az hímmé fejlődik, a többi nősténnyé. Az alacsonyabbrendű gerinceseknél, így a halaknál is az ivar genetikai meghatározottságára számos faj esetében ráépül egy ún. környezeti hatás is, mely az egyedek fenotípusos ivarát (az ivarszervek és ivarsejtek tipusát) megváltoztathatja. Egyes fajoknál még populáción belüli szociális hatások is megfigyelhetők. Az ivari dimorfizmust mutató bélyegekkel történő ivarmeghatározás nagy hátránya, hogy általában csak az egyedfejlődés későbbi szakaszaiban alkalmazható. A halak esetében a fajok 90%-ánál még a más gerinces fajoknál oly sikeres kariotip- izálás26 sem alkalmazható, mert nem rendelkeznek morfológiai alapon vagy akár sávozással jól elkülöníthető ivari kromoszómákkal. 26 A kromoszómakészlet analízise citológiai eljárásokkal. 164