Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.4 Orbán László: Molekuláris eljárások alkalmazása a haltenyésztésben
két oldalról nehezedik nyomás: a tenyésztésbe bevont egyed számának csökkentése, illetve a technológia leegyszerűsítése költségkímélő lehet, ugyanakkor a genetikai gazdagság megfelelő mértékétől erősen függ a jövő állományainak termelési értéke. A hetvenes évek végéig az izoenzimek voltak a genetikai változékonyság becslésére használható egyedüli eszközök, a DNS markerek megjelenése óta azonban számos eljárás áll rendelkezésre erre a célra. A kutatók véleménye megoszlik arról, hogy melyik az optimális DNS marker a populációk genetikai gazdagságának meghatározására. Többen érvelnek amellett, hogy a nagyon változékony régiót analizáló módszerek közül olyan eljárások együttes alkalmazása adja a legmegbízhatóbb eredményt, melyek egy része neutrális, míg a másik szelekció alatt álló markereket analizál. A sejtmagi DNS analízisére a több mikroszatellit marker párhuzamos, multiplex PCR-rel végzett analízise tűnik a legalkalmasabb módszernek, mert egy-egy markerre nézve specifikus, ugyanakkor a genomot több ponton vizsgálja. Az AFLP és RAPD módszerek többnyire szintén a genom neutrális (fehérjét nem kódoló) régióinak polimorfizmusát mutatják ki, alkalmazásuk azonban inkább olyan fajokra korlátozódik, melyeknél a mikroszatellit markerek nem állnak rendelkezésre. A RAPD módszer alkalmasságát erősen csökkenti az azonosított markerek domináns-recesszív öröklésmenete. A mitokondriális genom vizsgálatára olyan konzervatív régiókba feltapadó primer- párokat hoztak kereskedelmi forgalomba, melyek segítségével a fajok többségében a siker reményében kísérelhető meg PCR-RFLP markerek azonosítása és analízise. A tenyészpopulációk genetikai gazdagságának meghatározása több szempontból fontos lehet. Az így kapott eredményekkel közvetlenül becsülhető például a populáció beltenyésztettségének mértéke, megállapítható, hogy szükség van-e „vérfrissítésre” vagy a tenyészpopuláció méretének más forrásból származó, de ugyanazon vagy közeli rokon tájfajtához tartozó egyedek behozatalával történő növelésére. Flibridek létrehozásánál jelentős mértékben csökkenthető a munka kimenetelének bizonytalansága a keresztezendő egyedek előzetes, DNS markerekkel végzett genotipizálásával. A genetikai gazdagság becslésére alkalmazható eljárások felhasználhatóak tenyésztett és vadonélő egyedek kölcsönhatásának elemzésére is, ezen a téren az intenzív lazactenyésztést folytató országok végeznek kiterjedt kutatómunkát. A hazai vizsgálatok még gyerekcipőben járnak és csak néhány ponty tájfajta vizsgálatára szorítkoznak. Két dunántúli tenyészállomány összevetése a RAPD eljárással meglepetéssel szolgált: noha a két tájfajtát a tenyésztők nem tekintik közeli rokonságban lévőnek, a mintázatot mutató egyedek megoszlása meglehetősen hasonló volt. Ugyanezen állományokat holland kutatók által nemrégiben leírt ponty mikroszatel- litekkel megvizsgálva sem kaptunk jelentős eltéréseket a genotípusok százalékos megoszlásában, de kimutattuk, hogy a heterozigóták aránya a markerek többségénél jóval magasabb 50%-nál. 1.4.4.3. Telepítést előkészítő analízis A betelepítés idegen faj bevezetését jelenti egy adott ökoszisztémába, míg visszatelepítésnek egy adott vizterületről korábban kipusztult halfaj állományainak visszajuttatását nevezzük. A kitelepítés (halasítás) mesterséges körülmények között, gazdaságokban előnevelt egyedek - többnyire ivadékok - kijuttatását jelenti más vizekbe. 161
