Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.3 Váradi László: Halgenetika
oldalvonalon található pikkelyek száma, valamint az úszókban a lágy és a kemény úszósugarak aránya. Komplex vizsgálatot végezett Pullan és Smith, akik a természetes vizekbe (Új-Zéland) kiszökött aranyhal x koiponty hibrideket vizsgálták 17 morfológiai, 10 merisztikus jellemző és biokémiai markerek alapján. Úgy találták, hogy a tipikus egyedek kivételével biztos azonosítást csak a fehérje-polimorfizmusok adtak. Még a biztosnak tűnő vizuális bélyeg, pl. a bajuszok jelenléte is olyan széles skálán mozgott, hogy egyértelmű azonosítást csak néhány egyed- nél tett lehetővé. A fenotípusos jellemzés összefoglaló értékelése: Nehézségei: • a környezeti tényezők jelentősen befolyásolhatják (pl. élőhely, táplálék), • az egyedi különbségek számottevőek lehetnek (pl. kor, ivar stb.), • használhatósága a manipulált állományokon genetikai háttér ismeretét feltételezi (pl. színmarkerek), • az esetlegesen eltérő mintavételi különbségek módosíthatják. Előnyei: • a terepen elvégezhető, • alacsony az anyagi vonzata, • a mintavétel nem okozza az egyed károsodását (kivétel: az anatómiai jegyek, pl. a csigolyaszám vizsgálata). I.3.9.2. Immungenetikai markerek Az emlősökben, a madarakban és a kétéltűekben egyaránt tanulmányozták a szorosan összekapcsolt gének egy csoportját, amelyet MHC (szöveti összeférhetőség) géneknek neveztek el. Az MHC azoknak az erős transzplantációs antigéneknek a termelődését irányítja, amelyek előidézik a gyors kilökődést. Más, kis hatású gének olyan antigéneket kódolnak, amelyek az immunreakciók változatosságáért felelősek, és gyakran csak gyenge immunválaszokat idéznek elő. Amikor a donor és a recipiens különböző alléit tartalmaz az erős hisztokompatibilitási lókuszon, akkor az átültetést követően a kilökődés sebesen fog lejátszódni. Azonban ha a gyenge lókuszban különböznek, akkor ez a kilökődési folyamat csak hetekkel vagy hónapokkal az operációt követően következik be. Kallman a mexikói kardfarkú halfajon alkalmazta az úszótranszplantációt a szöveti összeférhetőség lókuszszámának meghatározására. Az átültetés során beültetendő szövetként farok alatti, háti és farokúszót használt. Ez az eredmény azt jelezte, hogy legalább 9 vagy 10, de lehetséges, hogy még több hisztokompatibilitási major gén található elkülönülve. Nagy András és munkatársai a pikkelyátültetést használták a genetikai heterogenitás becslésére. Megállapították, hogy a ginogenetikus populációkban a generációszám előrehaladtával a genetikai hasonlóság ugrásszerűen növekszik, amelyet a kilökődési sebességek is nagyon jól mutattak. Az előzőekben ismertetett vizsgálatok azt mutatják, hogy a pikkelyátültetés eredményei és az ismert genetikai heterogenitás mértéke között szoros összefüggés van. 136
