Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.3 Váradi László: Halgenetika
Haploidia kiváltása Az indukált ginogenezis folyamatában a kezelt ikraállomány kis részénél sikerül a második poláros test visszatartása. A legtöbb ikránál a második poláros test kiválik, a besugárzással szétroncsolt sperma-DNS miatt az utód haploid lesz és csak anyai géneket tartalmaz. A haploid állapotú embrió a korai fejlődési szakaszokban ugyanúgy osztódik, mint a normális diploid, vagyis a haploid egyedeket kezdetben vizuálisan nem lehet kiszűrni. A rendellenes fejlődés akkor jelentkezik, amikor az embrió saját génjei működésbe lépnek. A genetikai különbözőségek miatt a fejlődő embriók pusztulása a szedercsíra állapottól kezdődve a kelés utáni állapotig tart. Korábban azt tartották, hogy a haploid embrió azért nem képes fejlődni, mert genetikai információja nem elég a normális folyamathoz. Ezzel szemben a haploidokhoz szárma- zásilag hasonló genetikai anyagú mitotikus ginogenezissel született utódok életképesek. Ez azt bizonyítja, hogy a haploidoknak nem a genetikai információtartalmuk a kevés, hanem egy génen belül mindkét alléinak működnie kell a normális életfunkciók kialakításához. Triploidok létrehozása A növényvilágban közismert, hogy elsősorban bizonyos mennyiségi (termelési) tulajdonságok a diploidnál magasabb ploidiaszinteken hatványozódhatnak az azonos lókuszon megjelenő allélok sorozata eredményeként. Ezért az állattenyésztésben is régóta foglalkoztatja a kutatókat a diploidnál magasabb kromoszómaszámmal rendelkező egyedek előállításának kérdése, hasonlóan előnyös termelési fölény feltételezése alapján. Mesterséges körülmények között a második poláros test kiválásának megakadályozásával állíthatunk elő triploid egyedeket. Az első eredményeket a lepényhalon végzett kutatások hozták, amikor a hidegsokk alkalmazása triploiditást eredményezett. A triploidok létrehozásának másik módja a tetraploid és diploid egyedek keresztezése, amellyel ún. „új” triploidok jöhetnek létre. A triploidok terméketlenek, bár fejleszthetnek ivarszerveket, de ezek szerkezete lényegesen lazább, mint a diploidoké és nem tartalmaznak fertilis ivarsejteket. Ennek köszönhetjük, hogy az ivari termékek előállítására fordítandó energiát hústermelésbe fektetik, s ezáltal egységnyi idő alatt nagyobb testtömeget érhetnek el. A gyakorlati mérések azonban nem minden esetben igazolták ezt a hipotézist. A triploid populációk természetes vizekbe való telepítése csökkent biológiai kockázatot jelent, mivel sterilitásuk nem bontja meg az ökológiai egyensúlyt (nem következhet be ellenőrizetlen szaporodásuk a természetben) és a megnövekedett heterozigozitás miatt a triploidok könnyebben alkalmazkodhatnak a természetes vizek körülményeihez. Tetraploiditás A tetraploid egyedek úgy állíthatók elő, hogy beavatkozunk a diploid zigóta első mitotikus osztódásának metafázisába. Ebben a metafázisban sokkhatással megakadályozhatjuk a leánysejtek közötti membrán kialakulását, s ezáltal a már megduplázódott genom egy sejten belül marad. A tetraploid állomány már képes önmagát repro134
