Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)

1. Biológiai alapismeretek - 1.3 Váradi László: Halgenetika

hibridek teljesítménybeli fölénye származhat az állatok sterilitásából is. A szélhajtó küsz x bodorka hibrideknél ugyanis nem fejlődnek ki az ivarszervek, így a felvett energia nagyrésze a növekedésre és a testtömeg építésére fordítódik. Ezzel szemben a dévérkeszeg és a bodorka hibridjénél kifejlődnek a normál méretű gonádok, így a hibridek növekedése a legjobb esetben is a két szülői faj átlagához fog hasonlítani. Tehát két távoli faj keresztezésekor hibrid vigor megjelenése nem általános, és kifejeződése nem a kiindulási szülők genetikai távolságtól függ.

1.3.7.4. A hibridek sterilitása

A hibrid vigor mellett talán a sterilitás játszhatná a fő szerepet egyes fajhibridek gazdasági hasznú elterjesztésében, mivel ezeknél nem kellene félni a ellenőrizhetetlen túlszaporodástól, amelyek a későbbiekben komoly ökológiai problémákat okozhatnak, mint ahogy az egyes hazánkba betelepített halfajok (törpeharcsa, ezüstkárász, naphal) esetében volt tapasztalható. Az interspecifíkus hibrideknél általában lezajlik a gonádfejlődés, csak a fertilis ivartermékek nem alakulnak ki. Természetesen vannak kivételek, mint a kecsege x viza hibridizációnál, ahol csak a 2., 3. vagy a 4. nemzedék lesz steril. Egészen kivételes szerepet töltenek be és komoly gazdasági jelentőségűek a Szarvason (HAKI) végzett amur és a pettyes busa keresztezések. Ezek a hibridek triploiditásuk és a szülők genetikai távolsága miatt biztosan sterilek. Mesterséges termékenyítéssel üzemi méretekben előállíthatok, és kiválóan alkalmazhatók a csatornák biológiai tisztítására.

1.3.7.5. Az interspecifíkus hibridizáció gyakorlati hasznosítása

Az interspecifíkus hibridizációt legelterjedten a tilápiafajok keresztezésekor használják. Mivel egyes tilápiafajok ivarát az XX, XY, másokét a ZZ, WZ ivari kromoszómák határozzák meg, ezen fajok kombinációs keresztezése a tilápiatenyésztésben kiemelkedő fontosságú, monosex hímállományokat hozhatnak létre.

A 9. táblázat az amerikai harcsafélék fajok közötti és fajon belüli keresztezéseit mutatja, tennelési teljesítményük feltüntetésével. Ha az össztermelést nézzük, a csa- tomaharcsa * kékharcsa hibrid adta a legjobb eredményt, míg megmaradás szempontjából a fehér x kékharcsa hibrid volt a kiemelkedő. Az is látható, hogy a fajon belüli hibridizáció alapvetően jól szerepelt az interspecifíkus hibridekhez képest, de az utóbbiaknál voltak az előzőeket felülmúló kombinációk is. Bár a tiszta törzsek alig maradtak el a hibridek eredményeitől, de elmaradásuk már 5%-os szinten is szignifikáns eltérést mutatott, nem is beszélve a különbségekből adódó árbevételről. Az egyes csoportokat ugyanazon környezetben tesztelték, amely egyik fajnak, törzsnek sem volt a sajátja. A táblázatból kitűnik, hogy a genetikailag szélsőségesen (interspecifíkus hibridek) kevert állományok jó része felülmúlta a tiszta fajok egyedeinek termelését, de az is észrevehető, hogy a hibridizáció során elsődleges szempontként érvényesült az anyai és apai keresztezési partnerek jó kiválasztása.

Egyes díszhalakon az interspecifíkus hibridizáció az egyetlen lehetséges mód bizonyos gének átvitelére az egyik fajból a másikba. A Xiphophorus fajoknál ezt a bevált, széleskörűen alkalmazott módszert használják egyes pigmentgének, úszómódo124