Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.3 Váradi László: Halgenetika
Ennél a szimultán szelekciós módszernél egy időben több tulajdonságra szelektálunk. Minden szelekciós elvárásra külön-külön szelekciós szinteket (minimumokat) állítanak fel. Azokat az egyedeket, amelyek az adott kritériumra megállapított szint alatt vannak, kizárjuk a továbbtenyésztésből, függetlenül attól, hogy a többi kritériumot teljesítik-e. Van egy komoly hátránya ennek a módszernek. Egyes egyedek, bár bizonyos tulajdonságokban kiemelkedő teljesítményt mutatnak, másokban nem érik el a szelekciós minimumot (pl. egyes környezeti hatások elfedése miatt), így ki kell zárni őket. Emiatt elveszíthetünk bizonyos nagyon kedvező, akár a termelést fokozó értékes allélokat is. A szivárványos pisztrángoknál ezért inkább alapvető fontosságú tulajdonságok esetén használják. Mikor valamelyik egyed kifejezetten érzékeny valamelyik vírusfertőzésre, kiselejtezik a populációból, annak ellenére, hogy hordozhat sok értékes tulajdonságot is, de a magas öröklődés és a korrelációk miatt fennáll a lehetősége, hogy ezt az érzékenységet továbbadja utódainak. Függő szelekciós határok alapján végzett szelekció Ennél a szintén szimultán szelekciós módszernél nem a tulajdonságokra külön-külön megállapított szelekciós minimumok, hanem a többi tulajdonságot együttesen kifejező értékszám, az ún. szelekciós index alapján végezzük a kiválasztást. Azzal, hogy a tulajdonságokat együtt kezeljük, megvan a kompenzáció lehetősége, vagyis az állat az egyik tulajdonságra megállapított közepes termelését a többi tulajdonságban mutatott átlag feletti eredményeivel ellensúlyozhatja. Családszelekció Az eddig megvitatott szelekciós rendszerek inkább az egyedi kiválasztásra voltak használatosak. A családszelekció részben betölti a tömegszelekció szerepét is, illetve kompenzálja az egyedek fenotípusában jelentkező különbségeket és a tenyészérték becslésében végzett hibákat. Főleg ez utóbbi miatt terjedt el a haltermelők körében, mivel a halak tartási, takarmányozási körülményeit tekintve szerencsés allélkombiná- ció esetén az egyedet befolyásoló környezeti hatások jelentős eltérést mutathatnak. Ez kifejezetten jelentkezik az alacsony öröklődhetőségű tulajdonságoknál. Mivel a legtöbb gazdaságilag értékes tulajdonság (pl. testtömeg-gyarapodás, takarmányértékesü- lés stb.) ebbe a csoportba sorolható, a családszelekción alapuló tenyészkiválasztás látszik a leghatékonyabb szelekciós technikának. A családszelekció az összegződő génhatásokon alapszik, vagyis a szülőkben megjelenő tulajdonság az utódokban ezek átlagát fogja képviselni. Az kétségtelen, hogy a magas öröklődhetőségű tulajdonságok (h2 = 0,4 felett) esetében az egyedi szelekció a legalkalmasabb tenyészkiválasztási eljárás. Miután a haltermelést összetett genetikai és környezeti hatások határozzák meg, egy adott helyhez a legjobban alkalmazkodott, legjobb teljesítményt mutató csoport válogatásával lehet csak jelentősebb termelésnövekedést elérni. A családszelekción alapuló tenyésztési munkálatok, bár jelentős termelést produkálhatnak, a tenyészté- si/termelési munkák szervezése, a biztonságos haljelölés, a költséges és bonyolult Független szelekciós határok alapján végzett szelekció 119
