Horánszky Zsigmond - Gergely István - Ligetvári Ferenc: Gyümölcs- és szőlőültetvények csöpögtető öntözése (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980)

A csöpögtetőtestek típusai és jellemzői

A csöpögtetőtestek száma:

10 000 4

= 2500 db.

Folyamatos vízellátás esetén a csöpögtetőtestek vízszállítása:

60 000 2500x24

= 1 1/h.

Mint korábban említettük, a dugulási veszély csökkentése céljából a gyakorlatban a 2—8 1/h vízhozamú csöpögtetőtestek terjedtek el.

A nagyobb vízhozamú csöpögtetőtestekkel felszerelt öntöző- berendezésnél — az egyidejű vízigény növekedése miatt — növelni kell a csövek keresztmetszetét, ez pedig a berendezés anyagköltségének jelentős mértékű emelkedését eredményezi.

A csöpögtetőtestek vízhozamának növeléséhez megfelelő vízkészlet szükséges. Mint korábban is említettük, hazánk gyümölcs- és szőlőtermesztő körzeteinek vízkészletei behatároltak, ezért ott nagy vízhozamú csöpögtetőtestek — kevés kivételtől eltekintve — nem alkalmazhatók.

A Duna—Tisza közi és nyírségi termőtájon többnyire csőkutak- ból, kisméretű víztározókból nyerik az öntözéshez szükséges vizet. Ez a tény jelentősen megváltoztatja a csöpögtetőtestek vízhozamának növelésével az öntözőberendezés költségeit. Példánkban a következő feltételekből induljunk ki:

— a kút vízhozama 60 m3/h;

— a csöpögtetőtesteknek egy öntözési időegység alatt 20 1 vizet kell kijuttatniuk;

— a csöpögtetőtestek vízhozamát 2, 4, 6, 8, 10 1/h-nak vesz- szük;

— az ültetvény sortávolsága 5 m.

Hogy a rendelkezésre álló vízmennyiség jól hasznosuljon, egy-egy öntözési szakaszt 48 órás talajpihentetés követ. így egy-egy öntözhető szakaszon 48 óra múlva végzünk vízpótlást. Az egyszerűsítés érdekében a részletszámításokat mellőztük, és a jellemző adatokat a 4. táblázatban foglaltuk össze.

41