Horánszky Zsigmond - Gergely István - Ligetvári Ferenc: Gyümölcs- és szőlőültetvények csöpögtető öntözése (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980)
A csöpögtetőtestek típusai és jellemzői
szabad vizkiömtónyllások ^ — t vizkibocsátóho /kisnyomású /-Tvlzszállitócső /nagynyomású/-T-■f— 19. ábra. Dupla falú szivárogtatócső Az öntözési eljárás szélesebb körű jellemzése alapján, szivárogtató vízpótlási megoldásként ismertetjük. A dupla falú cső — amint elnevezése is utal rá — fóliavékonyságú dupla csőből áll (lásd 19. ábra). A belső cső a vízszállító. Ezen egyenletes elosztásban kisebb nyílá- lások vannak. A külső cső a szivárogtató- vagy vízkibocsátó cső, ezen az előbbinél sűrűbb osztásban nagyobb átmérőjű nyílások találhatók. A belső vízszállító csőben nagyobb a víznyomás, a külső szivárogtatócsőben pedig kisebb. A nyomáskülönbséget a két cső fala közötti térben keletkező súrlódás, valamint a csövek kiömlőnyílásainak eltérő mérete hozza létre. A rendszer előnye, hogy a lyukak dugulási veszélye viszonylag kicsi, mert nagyok a kiömlőnyílások. A cső falán levő nyílások hidraulikai szempontból szabad kiömlőnyílásnak tekinthetők. Hátránya, hogy a terepszintkülönbségből adódó nyomáseltérésre élénken és nagy vízkibocsátással reagál. Ezért ez a típus elsősorban házikertekben, rövid szakaszokban, sík terepen ajánlható. A szivárogtatócsőnek másik, hazánkban kialakult változata a szivacsbetétes megoldás (lásd 20. ábra). Kialakításához lágy PVC csövet használnak, melynek falát átlyukasztják, és a lyukba műanyag szivacsdarabot húznak. A csőbe kis nyomással táplált víz a szivacson keresztül szivárog a talajba. A megoldás hátránya, hogy a szivárgó víz mennyisége minden eset20. ábra. Szivacsbetétes szivárogta tócsó /.■ •> • 39
