Horánszky Zsigmond - Gergely István - Ligetvári Ferenc: Gyümölcs- és szőlőültetvények csöpögtető öntözése (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980)
A csöpögtetőtestek típusai és jellemzői
egyenetlen terepen következhet be gyakran, amikor a mélyebben fekvő csőszakaszokból kiürülő víz szívóhatást fejt ki a magasabb helyeken levő kapilláris csövekben. Az így bekövetkező csődugulás kiküszöbölhető, ha a kapilláris cső szabad végére 15—20 mm átmérőjű csőből egy 15—20 mm hosszú darabot helyezünk el (lásd 9. ábra). Irodalmi adatok szerint a kapilláris csövet a madarak elhordják fészek építéséhez vagy a rágcsálók elrágják. Hazánkban a Dánszentmiklóson 5 éve működő kapilláris csöves öntözőberendezésnél ezt nem tapasztaltuk. Hosszú spirális áramlási pályájú csöpögtetőtestek A hosszú spirális áramlási pályájú csöpögtetőtesteknek több változatát állítják elő. Működési alapelvük: a centrifugális erő a folyadék súrlódását növeli, ami jelentős mértékben csökkenti az áramlást. Ennek következtében a vízáteresztő nyílások átmérője növelhető, a vízszállítás csökkenthető és az eldugulás is kisebb mértékű. A hosszú spirális áramlási pályájú csöpögtetőtesteknél a súrlódási ellenállás növelhető megtört felülettel, úgynevezett labirint kiképzésével. Ebbe a csoportba tartozó csöpögtetőtestek legegyszerűbb és közismert változata a csöpögtetőspirál, amely tulajdonképpen a kapilláris cső spirálosított változata (lásd 10. ábra). 31 Kapilláris cső dugulását gátló csodarab elhelyezése
