Horánszky Zsigmond - Gergely István - Ligetvári Ferenc: Gyümölcs- és szőlőültetvények csöpögtető öntözése (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980)
Őszibarack-ültetvények csöpögtető öntözése
A szőlő talajnedvesség-igénye szempontjából a vegetáció két időszakra osztható: — magasabb igény (Vk 80% feletti) az érés kezdetéig; — alacsonyabb igény (Vk 60—70%) az érés kezdete után. A vegetáció első felében adott öntözés szükségesebb és hatékonyabb, mint a későbbi. A szüret előtt 3—4 héttel célszerű az öntözést abbahagyni. A csöpögtető öntözés előnye a szőlőültetvényben Goldberg vizsgálatai azt igazolták, hogy a szőlő növekedésére rendkívül kedvezően hat, ha vízellátása egyenletes, és a szükséges víz- mennyiséget kis időszakokban juttatjuk ki, tehát gyakran öntözünk. Erre a csöpögtető öntözés ad kiváló lehetőséget. A borszőlő esetében — mint hazánkban hagyományosan száraz kultúránál — fontos kérdésként vetődik fel, hogy hogyan módosul az öntözés hatására a termés minősége. A jobb vízellátás hatására az érés általában késik. A cukortartalom csak kis mértékben, de általában csökken, amit a savtartalom növekedése kísér. Különösen igaz ez akkor, ha az öntözést az érés előtti periódusig folytatták. A cukortartalom némi csökkenése abból is adódik, hogy az erőteljes vegetatív növekedés hatására a fürtök árnyékoltabbak. Ezen segíthet a zsendüléskori csonkázás. A biokémiai vizsgálatok szerint az öntözés hatására a szőlő cukorfelhalmozódása nem lassúbb, mint az öntözetlené, csak elhúzódik a nagyobb létartalom és a nagyobb terméshozam miatt, ezért később kell szüretelni. A legtöbb kísérleti eredmény azt igazolja, hogy az öntözés hatására jelentősen nőtt a területegységen megtermelt cukor mennyisége. Aszályos évek során nőhet a must cukortartalma is, különösen, ha nagy termés várható. Ekkor — főként meleg időjárás során — a jó vízellátás a fiziológiai és biokémiai folyamatok normális menetét garantálja. 107
