Hankó Zoltán: Módszertani útmutató a „Hidrológia és hidraulika II. Hidraulika I. rész” c. tárgyhoz (Tankönyvkiadó, 1964)
nyomóerő támadáspontjának az idom síkjától és a víztükör metszésvonalától mért távolságát úgy kapjuk meg, ha az idomnak a metszésvonalra vonatkoztatott tehetetlenségi nyomatékét osztjuk a metszésvonalra számított áztatikai nyomatékével. A nyomás ábra a vizsgált sikfelületre ható nyomás értékének változását tünteti fel. A nyomás értékének vízszintes és függőleges összetevőjére is megszerkeszthető a nyomásábra. A kettő vektoriális eredője az eredő nyomésábrát eredményezi. A nyomóerő értéke mind az eredő, mind az összetevők nyomásábrája segítségével meg határozható. Az eredő nyomásábra területe arányos a nyomóerő értékével, a nyoróerő iránya merőleges a felületre, értelme a felület felé mutató, támadáspontja pedig a nyomásábra súlyvonalán fekszik. Ugyanerre az eredményre jutunk, ha a műveleteket a folyadéknyomás vízszintes és függőleges Összetevőjének ábrája alapján végezzük el és ezek eredőjét összegezzük vektoriálisan. Ellenőrző kérdések: 55. Hogyan határozzuk meg egy folyadéktároló edény fenekére ható nyomóerő értékét? /Hidrosztatikai paradoxon./ 56. Hogyan határozzuk meg egy vízbe merült általános helyzetű síkidomra ható nyomóerő nagyságát, irányát, értei mét és támadáspontját? 57* Mit nevezünk nyomásábrának? 58. Milyen nyomásábrákat ismerünk? 59. Hogyan határozzuk meg a nyomóerő értékét a nyomásábrák segítségével? /Gyakorlati példák keretében./ A "20. Görbe felületekre ható nyomóerő" c. fejezetben az előbbi fejezetben megismerteket általánosítjuk. A feladat a 3ikfelületre ható nyomóerő számítására vezethető vissza, és ezzel lényegesen leegyszerűsíthető. Valamely határolt görbe felületre működő egyoldalú viznyomás eredőjének két egymásra merőleges vízszintes összetevőjét úgy kapjuk meg, hogy a két i- rányhoz, mint normálishoz tartozó függőleges síkokra vetítjük a 8. hét- 17
