Hamvas Ferenc: Vízépítési szerkezetek - Dombvidéki tározók. Tervezési segédlet (Tankönyvkiadó, Budapest, 1981)

3. A TÁROZÓ TERVEZÉSE

A nyirófeszültség átlagos értéke:

maximuma pedig:

(3-41)

V

max

2 •

(3-42)

A legnagyobb feszültség a felvizfelőli koronaéltől számított 0, 4 b2 távolságra alakul ki. Ezen a helyen a nyirőellenállás:

^n ~ Cm tg <P + C

(3-43)

Az állékonysági biztonság a legnagyobb nyirófeszültség helyén:

D

r

max

(3-44)

A biztonság kimutatásánál az előző pontban már említettek itt is érvényesek. Ismét megemlítjük, hogy a vizsgált síkra vonatkoztatott állékonysági biztonság kimutatásakor mindig a kedvezőtlenebb szilárdsági jellemzőjü talaj adataival kell számolni.

A felvizi gátrész II függőlegesében a talaj átlagos térfogatsúlya

( 7fá>:

Twa + (mt - h4) Tte

mt

(3-45)

A felvizoldali gátrész súlya a biztonság javára történő elhanyagolással:

mt * ^2

G =------2----- T va (3‘46)

A legnagyobb nyirőfeszüítség helyén lévő függőleges síkban az 1 alapterületű talajhasáb súlya:

. G0 - m2 • Tva (3-47)

Számitsuk ki a felvizoldali féltöltés állékonysági biztonságát a már ismert adatok alapján (3-24. ábra):

Az átlagos térfogatsúly értéke (3-45);

53