Hamvas Ferenc: Vízépítési szerkezetek - Dombvidéki tározók. Tervezési segédlet (Tankönyvkiadó, Budapest, 1981)

3. A TÁROZÓ TERVEZÉSE

A legnagyobb nyirófeszültség a gátkorona élétől mért 0,4 b^ távolságban van, aholis

(3-32)

A 0. 4 bi függőlegesében ezzel szemben a gáttalp 1 m^ felületén működő nyirőellenállás

rn = G0 tg<p + C

(3-33)

ahol az előzőkön kívül G0 a gáttest átlagos súlya 0, 4 b^ távolságban. A rézsű elcsúszás elleni biztonsága 0,4 bi helyen

Az átlagos biztonság kimutatásánál )> & = 2 értéke, a maximális nyirófeszültség helyén pedig Vr értéke nem csökkenhet 1 alá. Megem- litjük, hogy az utóbbi helyen nem vettük figyelembe a határállapotban fellépő súrlódás, ill. kohézió, stb. hatását, igy = 1 érték még biztonsággal eltűrhető.

A <p és C-re vonatkozóan a gáttest és az altalaj eltérő talajjellemzői következtében egy-egy értékpárunk van. A két értékpár közül a kisebb nyiróellenállást adót kell figyelembe venni.

Az átlagos térfogatsúly az I függőlegesben:

i>

r

^max

(3-34)

h2 ‘ Tva + <mt • h2> Tx.

(3-35)

A 0, 4 b^ távolságban lévő talajhasáb súlyát a

hl • Tva + (mi ' hl) * Tt

(3-36)

illetve a

G0 = mL * f-&

(3-37)

képletek segítségével számíthatjuk. Az előző összefüggésekben az ismert jelöléseken kívül