Hamvas Ferenc: Vízépítési szerkezetek - Dombvidéki tározók. Tervezési segédlet (Tankönyvkiadó, Budapest, 1981)

3. A TÁROZÓ TERVEZÉSE

V = (7074, 4 + 1898,44) tg 16° + 76,50.54, 0 = 8972, 97. 0, 287 + 4131, 00 = 6706, 24 kN/m,

az altalajra:

Cg = 8972, 97 • 0, 287 + 76, 50 • 48 = 6166, 49 kN/m.

Az átlagos biztonság az altalaj szilárdsági jellemzőivel számított 'Cg figyelembevételével (3-24):

6166, 49 756, 45

8, 15 >2

tehát megfelel.

A nyiróellenállás átlagos értéke (3-25):

^ 6166,49

á " 76, 50

80, 61 kN/ m

a nyirófesztiltség legnagyobb értéke (3-26):

Az állékonysági

tr _ , 756, 45 max " 1 76, 50

biztonság (3-27):

= 19, 78 kN/m2

V,

a

T

‘'max

80, 61 19, 78

4, 08 7 1,5

tehát megfeleli

3.372 Az alvizoldali rézsű állékonysága

Az alvizfelőli rézsű állékonyság vizsgálatánál a rézsűre ható eltoló erőt a mentett oldali koronaélen átmenő függőleges sikra vonatkozóan kell felvenni. Az eltoló erő a földnyomásból és az említett függőleges sikban ható viznyomásből tevődik össze. Az előbbinél a függélymenti átlagos térfogatsúlyt és aktiv földnyomást, az utóbbinál a legnagyobb üzemi vizszintnél kialakuló szabad vízfelszín adott sikbani ordinátáját kell számításba venni. (3-21. ábra).

A gát alvizoldali támasztótestére az I sikban ható eltoló erő (3-21.

ábra):

46