Hamvas Ferenc: Vízépítési szerkezetek - Dombvidéki tározók. Tervezési segédlet (Tankönyvkiadó, Budapest, 1981)
3. A TÁROZÓ TERVEZÉSE
míg a nyirőfeszültség legnagyobb érttéke: t max ÜL. Az állékonysági biztonság: (3-26) P VA 'max (3-27) Az átlagos biztonságra legalább p£ = 2, az állékonysági biztonságra t) = 1,5 értéket kell kimutatni. A G3 számításánál a H előzőekben meghatározott értékét, mig Hv felvételénél - a biztonság javára való közelítéssel - a gát alapozási síkjától mért vizoszlopmagasságot vesszük figyelembe (3-20. ábra). Természetesen a gát saját biztonságának kimutatásakor mindig a választott számítási sik feletti legnagyobb vizoszlopmagasság a mértékadó. A völgy- zárőgát vizsgált szelvényének súlyát a és a G2 szelvényrész súlyának az összege adja. Az előbbit a talaj vizalatti térfogatsúlyával (Jpva) az utóbbit a beépítési víztartalom figyelembevételével számított természetes ( Tt) térfogatsúllyal számítjuk. Számítsuk ki a felvett gát szelvény elcsúszás elleni biztonságát (3-20, ábra): Térfogatsulyok A''szelvény rész súlyai: s A számításoknál a szabadfelszin jellemző pontjait egyenesekkel kö tottLik össze (3-19.b, ábra): G] = A9 - Tva'= 539,81.10,62 = 5732,78 kN/m G? = A] • Tx = 66,26.20,25 = 1341,76 kN/m r- -f/, tr G3 = 11 ;,2 '“ 3.1*0 = 1898,44 kN/m G = G, + G2 = 5732.78 + 1341,76 = 7074,54 kN/m 44
