Hamvas Ferenc: Vízépítési szerkezetek - Dombvidéki tározók. Tervezési segédlet (Tankönyvkiadó, Budapest, 1981)
3. A TÁROZÓ TERVEZÉSE
L A közelítő, illetve a részletes vizsgálatokkal a legnagyobb gátmagasság helyén, a völgyzárőgát különböző vízszintes metszeteire, valamint az altalaj metszeteire vonatkozóan kell a szükséges biztonságot kimutatni. A szakirodalom ezzel kapcsolatban említi a gát saját biztonsága fogalmat is. Ez lényegében azt jelenti, hogy egy felsőbb gátrész egy al- sőbb gátrészen állva is elcsúszhat, vagyis a biztonságot a gáttesten át felvett vízszintes síkmetszetekre vonatkozóan is igazolni kell. Ugyancsak igazolni kell a megfelelő biztonságot a szárnyoldali bekötéseknél, vagy olyan gátszelvényeknél, ahol az altalaj talajfizikai jellemzőiben változás van (pl. rétegváltozásnál), illetve az altalaj réteghatárainál is. Nyilvánvaló, hogy megfelelő mintaszelvények tervezése csak több lépcsős számításokkal képzelhető el. Az egyes pontosító tervezési fázisokban mérlegelni szükséges a más okokból kívánatos talajcserét, a szivárgáshidraulikai oldalról felmerülő kívánalmakat, stb. Méretezéskor mindig a megfelelő szabványokban,előírásokban előirt biztonságot kell igazolni. Ennek érdekében - a választott számítási módszertől függetlenül - a csúszást okozó eltoló erőt és az ellene működő ellenállőerőt kell meghatározni. A kettő hányadosa mutatja a völgyzárógát megfelelő biztonságát. Tartósan vagy részlegesen vízzel terhelt földanyagu gátaknál - az állandó vagy esetleges terheken kivül - a földnyomás és a viznyomás összege adja a csusztatóerőt. Sajnos mind a földnyomás nagyságát befolyásoló térfogatsúlyt, mind pedig a viznyomás értékét eléggé körülményesen, sokszor pedig bizonytalanul lehet meghatározni. Emiatt az említett értékeket igen körültekintően szükséges felvenni. A rézsüállékonysági vizsgálatokra vonatkozó elméletek közül a Craeger-Justin féle számítási módszert fogjuk követni. A módszer fel- tételezése szerint mind a rézsű alatt, mind a gáttestben felvett vízszintes felületen a nyirófeszültség eloszlása nem egyenletes, hanem a síkmetszet adott helyén lokális maximuma van. Ennek számértéke az átlagos nyirófeszültség kétszerese. A felvizoldali és az alvizoldali rézsű vizsgált metszetében a nyirófeszültség maximuma a gátéltől számított 0, 4 b távolságra van, ahol b a rézsű talphossza. A rézsű tehát csak akkor tekinthető állékonynak, ha ebben a függélyben az egységnyi felület nyiróellenállása nagyobb, mint az e helyre ható nyirófeszültség. Megemlítjük, hogy a következőkben csak a legnagyobb gátszelvény helyén az alapozási sikra vonatkozó közelitő számításokat mutatjuk be. A részletes vizsgálatok ennek alapján értelemszerűen elvégezhetők. Gyakorlati tapasztalatok szerint ^ = 2 biztonsággal végzett közelítő számítások alapján felvett gátszelvény a részletes számítások során általában mindig megfelel, vagyis a legnagyobb nyirófeszültség helyén a biztonság 1 -nél nagyobb. 42
