Hamvas Ferenc: Vízépítési szerkezetek - Dombvidéki tározók. Tervezési segédlet (Tankönyvkiadó, Budapest, 1981)
3. A TÁROZÓ TERVEZÉSE
A hidrodinamikai felhajtóerő egységnyi felületre ható értéke, a mentettoldali rézsíilábnál (3-18): F2 = 13, 00 - <76- 50 + 9, 50) 95, 50 A vizsgált felület súlya: 10 = 12, 90 —2 m kN Ft = 0, 45 • 19,50 = 8, 78 —j m A felszakadással szembeni biztonság (3-21): 8, 78 12,90 0,68 < 1,5 vagyis a réteg felszakadhat. Ez ellen rátöltéssel, nyomáscsökkentő kut- tal, résfallal, stb. lehet védekezni. 3.37. A gát állékonysági vizsgálata A gátszelvény minimális méreteinek felvétele után igazolni kell, hogy a völgyzárőgát a vele szemben támasztott igényeket kielégiti-e. Ennek során vizsgálni kell, hogy a gátépitésre használt földanyag, valamint az altalaj várhatóan ‘legkedvezőtlenebb talajjellemzői esetén is megfelel a- statikai,- hidraulikai és a- tartőssági követelményeknek. A statikai stabilitást a terhelések okozta nyirási igénybevétel és az ellene működő nyirási ellenállás összevetésével, a megfelelő biztonság kimutatásával kell igazolni. A biztonsági tényező tájékoztató jellegű statikai számításoknál általában = 2, részletes vizsgálatoknál v>l = 1, 5. A hidraulikai stabilitás akkor biztositott, ha a gáttesten és az altalajon, valamint a szárnyoldali bekötéseknél átszivárgó viz nem okoz eróziót, veszélyes átnedvesedést, talajkisodrást, hidraulikai talajtörést. A statikai és a hidraulikai stabilitás biztosítása önmagában még hem elég. A gáttestnek a tartósság igényét is ki kell elégíteni. Ez alatt elsősorban a gáttest geometriai jellemzőinek, valamint a gát alatti és a szárnyoldali talaj szerkezetének, talajjellemzőinek időbeni változatlanságát értjük. A valóságban ez a kivánalom általában nem teljesül, de a változásoknak egy még eltűrhető határérték alá való szorítása mindenképpen indokolt. Az említett követelményeket a gátkorona, és a rézsűfelületek védelmével, a szivárgás szabályozásával, megfelelő gátépítő anyag 40
