Hamvas Ferenc: Vízépítési szerkezetek - Dombvidéki tározók. Tervezési segédlet (Tankönyvkiadó, Budapest, 1981)

3. A TÁROZÓ TERVEZÉSE

így

H = hu + ht = 10, 50 + 0, 75 = 11, 25 m.

A tározó funkcionális működését biztositő elzárógát magasságának' meghatározásához a mértékadó vizoszlopmagasság ismerete szükséges, de nem elégséges. Éppen H magasságú gát koronaszintje környezetében ui. a gátépités technológiai adottságai, a közlekedés, stb. miatt lazább a gát anyaga, s az előirt tömörségi fokot rendszerint nem éri el. Ezen felül a szél következtében a kialakuló és a gátrézsüre felcsapódó hullámok a töltéskoronát megrongálnák, esetleg a gáton a viz átcsaphatna.

A gáttest koronaszintjét ezért a mértékadó vizszint fölött kell meghatározni. A növelés mértékét a hullámverés- és az árvizvédelmi biztonság figyelembevételével kell számítani.

Az árvízi tulduzzasztási szint feletti (hy) hullámverési és (C) árvizvédelmi biztonság a

Ah = hv + C (3-4)

összefüggésből számítható. A hullám legnagyobb felfutási magassága a

hv = 3, 2 • h • b • tg <p (3-5)

képlet segítségével számítható, ahol ’P - a rézsű hajlásszöge,

b - a rézsűburkolat minőségétől függő állandó, h - a szél hatására keletkező hullám magassága,

A (3-4), illetve a (3-5) egyenletekben szereplő tényezők meghatározása:

0,3 - 0, 5 m,

kőhányás esetén

0, 72

kőburkolat esetén

1, 00

betonelem burkolat esetén

1, 25

osztatlan, vízzáró burkolatnál

1,40,

h = 0,008 v5/6 (D1/2 + D1/4) (3-6)

ahol

v - a szél sebessége (km/h),

D - a meghajtási hossz (km).

25