Hamvas Ferenc: Vízépítési szerkezetek - Dombvidéki tározók. Tervezési segédlet (Tankönyvkiadó, Budapest, 1981)
3. A TÁROZÓ TERVEZÉSE
A kezelőtorony (3-44. a. ábra) a gát elé, vagy a gáttestbe épülhet. Kiviteli megoldásként az utóbbit célszerű javasolni, elsősorban a nagy jégnyomások és a kezelőhíd előnytelen hosszúsága miatt. A kezelőtorony különböző szintjein építik be a vizkivételi csöveket. Ivóvíz tározóknál 2-3 m-enként szükséges vizkivételi helyet létesíteni. Ennek az az előnye, hogy a víztechnológia, illetve a viz minősége függvényében lehet kiválasztani az optimális vizkivételi szintet. Árapasztóval egybeépített kezelőtornyot mutat a 3-44. b. c. d. ábra. A kezelőhidról (2. kép) lehet megközelíteni a gátkorona magasságával egyező szintű kezelőtorony felső szintjét. A hid egyik támasza maga a kezelőtorony, a másik pedig a gátra támaszkodó pillér. A pillér - a gát süllyedése, illetve tömörödése miatt - rendszerint nagyobb elmozdulást szenved, mint a műtárgy. Az egyenlőtlen süllyedéskülönbségből származó feszültségek elkerülésére a kezelőhíd kezelő toronyra támaszkodó részét nem szabad a toronnyal monolitikusán összebetonozni. A ke- zelőhidat gyakran vb T tartóként alakítják ki. A fejlemez szélességét a javításhoz szükséges idomok, berendezések, valamint a járhatóság miatt szükséges méretek függvényében alakítják ki. Általában 1,00-1,20 m szélességű a járófelület. A bejáróhíd két oldalát korláttal szükséges ellátni. 100 3-43. ábra Fenéküritő hidraulikai méretezése i
