Hamvas Ferenc: Vízépítés I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)

2. Duzzasztóművek

A felhajtóerő csökkentésére szolgáló mUtárgyrészeket mindig a felviz- hez közeleső műtárgy végénél kell alkalmazni. így a szivárgó viz, mig a műtárgy alá ér nyomásának nagy részét elveszti, a felhajtóerő kisebb lesz.

Az előfeneket célszerű a lenyesett, eredeti talajra alapozni. Ezt könnyen megtehetjük, hiszen az előfenék legnagyobb terhét maga az önsúly teszi ki. Amikor a vizzáró előfeneket is bevonjuk a szivárgás csökkentő rendszerbe a műtárgy és az előfenék között vizzáró osztőhézagot kell kialakítani. Ellenkező esetben nem vonható számitásba.

Az oldalirányú szivárgás csökkentésére a műtárgy alatti szivárgásgátló vagy csökkentő rendszerhez kapcsolódva bekötő szivárgásgátló szárnyfal építéséről kell gondoskodni. Nyilvánvaló, hogy ennek célja nem elsősorban az átszivárgó viz mennyiségi oldalának, hanem az alvizfelőli oldalon a partfal lábánál vagy a rézsűfelületen kilépő viz hidraulikus gradiensének csökkentése. A megkerülő szivárgás mértékadó szivárgási hosszának eldöntése bonyolult elméleti kérdés, mivel határesetekben nyomás alatti és nyiltfel- szinü szivárgás egyaránt előfordulhat. Nem teszi egyszerűvé az sem a helyzetet, hogy a megkerülő szivárgást nem lehet síkbeli jelenségként kezelni. Meghatározásához az MSz szabvány sem nyújt segítséget.

Gyakorlati tapasztalatok alapján - melyet megépült műtárgyaknál szereztek - az oldalirányú szivárgásgátló rendszert legalább olyan mélységben kell tovább vezetni, mint a nyomás alatti szivárgásgátlásét. A műtárgy szélétől a part irányába legalább a műtárgy alatti szivárgásgátló építmény mélységének megfelelő távolságig kell építeni a megkerülő szivárgás elleni védelmet szolgáló rendszert. Ennek felső részéhez csatlakozik (vizzáróan) a bekötő szárnyfal. A bekötő szárnyfalnak tehát nemcsak statikai funkciója van, hanem a megkerülő szivárgás elleni védelem nélkülözhetetlen eszköze. Kisebb műtárgyaknál a szárnyfal a köröm, vagy a bekötő fogakhoz kapcsolódva önállóan is szolgálhatja az előbbi célt.

A műtárgy alatt általában tilos az eredeti talajnál jobb vizvezetőképes- ségü anyaggal talajcserét végezni vagy szűrőréteget építeni. Ez csak akkor tehető meg, ha éppen az a cél, hogy a felhajtóerő és a kilépési gradiens csökkentése érdekében különlegesen kialakított szűrőrendszer révén az al- viz bejátszon a műtárgy talpsikjához. Ekkor azonban a szivárgáshidraulikai számításoknál ezt az állapotot kell figyelembe venni.

A hidraulikus gradiens értékét a műtárgy alvizoldali végén épített szerkezettel csökkentjük. Ügyelni kell azonban arra, hogy ha résfalat, szádfalat, lezáró fogat stb. építünk a kilépési gradiens csökkentésére, akkor ezzel - az említett szerkezetek visszaduzzasztó hatása miatt - növeljük a felhajtóerőt.

A szivárgás káros hatása elleni védelem lényeges szempontjának tekintjük azt, hogy a számított biztonság kielégítése mellett olyan szerkezeti adottságokat, anyagokat is bevonjuk a szivárgás elleni védelembe, melyek rendeltetésszerű működésük zavarása nélkül ezt a szerepet is betölthetik. Rendszerint ezek inkább ötletes megoldásokat, mintsem többletköltséget jelentenek. Erre azért van szükség, mivel a talajmechanikai jellemzők,- 88 -