Hamvas Ferenc: Vízépítés I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)
2. Duzzasztóművek
- Az aktív tartományban elhelyezkedő műtárgy és azok elemei (be- és kilépési hely, szádfal, lépcső stb.) szivárgási ellenállásokat képeznek. Az ellenállások számszerű értékei a műtárgy geometriai adataiból számíthatók.- Az előzőekben vázolt rendszerben a valóságos szivárgás főbb paraméterei elegendő pontossággal egybeesnek az aktív zóna megfelelő paramétereivel. A 2-57/b. ábra körvonalrajza mentén a teljes H vizoszlopnyomás az ellenállási tényezők arányában oszlik meg, vagyis az n-edik elemig bekövetkező nyomásveszteség /h / = —Ji— £ /2-1/ ' rn 2 ? n ahol: /h /n /m/ - az n-edik elemig bekövetkező nyomásveszteség, H /m/ - a fel- és az alvizszint közötti különbség, 2 jf /1/ " a mütárgyelemek ellenállási tényezőinek összege, /I/ - a műtárgy n-edik pontjáig bekövetkezett ellenállás. A hidrodinamikai felhajtóerő számításának menete a következő: A szivárgás aktív tartományának meghatározása: A szivárgás szempontjából aktív tartomány alatt azt a szivárgási teret értjük, amelynek mélységbeli növelésével a felhajtóerő ábra alakja, vagyis a műtárgyra ható hidrodinamikai felhajtóerő értéke gyakorlatilag már nem változik. Az aktív tartomány mélységét a műtárgy talajba mélyített részének vízszintes vetülete (L) és a legmélyebb műtárgy elem (S) függvényeként számítjuk, vagyis amikor i 5, akkor M = 0,5 L, ö cl amikor 3,4 < ^ 5, akkor M = 2,5 S O cl amikor 1< — ^ 3,4, akkor M = 0,8 S +0,5 L u 3l amikor 0 ^ ^ 1, akkor M = S + 0,3 L b 3. A vízzáró réteg mértékadó mélységének /Mm/ a meghatározása: Amennyiben a vizzárő réteg tényleges mélysége /Mt/ Mt ^ Ma-nál, akkor NI = Mt, ha N/L - M -nál, akkor = M_. m * 1 to. rn a i 75 -
