Hamvas Ferenc: Vízépítés I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)
5. Völgyzárógátak
Homogén gátat kellő mennyiségű és minőségű gátanyag esetén épite- nek. Az épités jól gépesíthető, gazdaságos megoldásra nyújt lehetőséget. Az egyszerű épitési mőd jő minőségű kivételt biztosit. Homogén gát épülhet vizzárő és vizáteresztő altalajon. A vizzárő altalajon állő gát esetén a gáttesten át történő szivárgás okozhat nehézséget, ami érinti a statikai és a hidraulikai állékonyságot is. A gáton átszivárgó viz felvizét határoló görbe, az un. depressziós görbe a gátanyag vizáteresz- tőképességétől függően a mentett oldali rézsűfelület egy bizonyos pontján kiléphet. Ennek a pontnak a meghatározása meglehetősen bizonytalan. Pedig e pont környezetében a hidraulikus gradiens helyi értéke az átlagostól magasabb, ami a gát hidraulikai állékonyságát helyileg lerontja, s rézsűcsúszások, gátromlások kialakulásához vezethet. A másik veszélyforrás a gát talpsikja és az altalaj találkozási pontján fellépő konturszivárgás. Ez abból adódik, hogy részint eltérő a két anyag áteresztő képessége, részint a rossz kivitel esetén egy megbolygatott vázszerkezetű, átlagosnál jobb vizvezető képességű sávot eredményezhet. Az előbbi nehézségek megoldását szivárgók beépítésével lehet elérni. A szivárgók kialakítására számos módszer ismert. Ezek közül három, a gyakorlatban sokszor alkalmazott megoldást mutatunk be az 5-15. ábrán. A szivárgó fal, (5-15/a. ábra) nagy előnye, hogy a depressziós görbe magasságát már a szivárgó fal előtti gátszakaszon csökkenti, az alvizoldali tá- masztó test nyirószilárdságát, elcsúszással szembeni ellenállását növeli (vizalatti térfogatsúly helyett nedves térfogatsúllyal lehet számolni!), a gát rézsűfelületére viz nem lép ki. A szivárgó szőnyeg (5-15/b. ábra) a depressziós görbét leszorítja, a támasztőtest bizonyos részének nyirószilárdságát növeli, a rézsűfelületről nem lép ki viz, a konturszivárgás hatását semlegesíti. A talpszivárgó (5-15/c. ábra) csökkenti a depressziós görbe magasságát, megakadályozza a rézsűn való vizkilépést. Vizáteresztő altalaj esetén gondoskodni kell a gát alatti réteg szivárgásának meggátlásáről vagy szabályozásáról. Kedvezőtlen a szivárgás a következő okokból: a gát támasztóteste átázik, a felhajtóerő csökkenti a gát stabilitását, a tározó hasznosítható vizét megcsapolja. A teljes szivárgásgátlásra különösen ott van szükség, ahol a felhajtóerő és a vizelszökés káros következményekkel jár. Ezesetben a gát anyagából készített vízzáró mag kialakításával, szád- vagy résfal építésével lehet a vízzárást megoldani (5-16/a. ábra). Amikor a vizvezető rétegen át kevés viz távozik, de az átázás és a felhajtóerő elkerülésére törekedünk, megelégszünk a nyomás szabályozásával. Erre jő megoldás a szivárgási ut meghosszabbítása előteritéssel vagy nyomáscsökkentő kút (kútsor) alkalmazása (5-15/b,c. ábra). A szerkezetes gátak vegyes anyag felhasználásával épülnek. A vízzáró anyagot mindig a vizfelőli, a durvább, nagyobb nyirőszilárdságu anyagot a szárazoldali támasztótestbe építik be. A szigetelés három módja terjedt el: a homlok, a héj alatti és a magszigetelés. (5-17. ábra).- 201 -
