Hamvas Ferenc: Vízépítés I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)
2. Duzzasztóművek
A gát előtt sovány betonnal, esetleg agyag alkalmazásával lehet a szivárgási utat meghosszabbitani, ill. kedvező átmenet létesíthető a meder és a gát között. Lejtős hátfalu gát koronáját legömbölyítve, esetleg hidraulikus profilúra alakítják ki, a gát hátfala azonban egyenes (2-4. ábra). A hordalék os viz koptató hatása ellen sokszor kopásálló kőburkolattal védik. A gát alatti szivárgás csökkentésére agyag feltöltést, ill. körömfalakat építenek. A műtárgy és a meder közötti átmenetet szűrőrétegre ágyazott kőrakat alkotja. Cölöpre alapozott lejtős hátfalu gátat mutat a 2-5. ábra. A kombinált épitési mód példája. A hidraulikus profilú gát (2-6. ábra) méretezésénél alapvető szempont, hogy mértékadó vízhozamnál a szabadon átbukó vizsugár nyaláb alsó vizré- szecskéinek pályája és aggáttest felülete éppencsak érintsék egymást. Ennek az az előnye, hogy a hidraulikai ellenállás kicsiny, ugyanakkor a horda- lékos viz koptató hatása, valamint a viz szívása csökkent mértékű. Sajnos a kívánalmat maradéktalanul csak a méretezésre mértékadó vízhozam esetében lehet elérni. Gondot jelent, ha az átbukő vizsugár és a gát hátfala között kapcsolat megszűnik, a vizsugár nyaláb elválik a gáttesttől. Ilyenkor a vizsugár alatti térben a légelragadás következtében depresszió keletkezik, ami a lebukó vizsugár lüktetését, helyváltoztatását, eredményezi. Ez a körülmény gyakran káros rezgésjelenségeket okoz, a műtárgy is tönkremehet. Elkerűlésé2-4. ábra Lejtős hátfalu gát