György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE V —83 kát építenek. Különleges berendezésűek a személy- szállítás kívánalmainak megfelelően. A Magyarországon közlekedő személyhajók legnagyobb hossza 78,40 m, szélességük 8,10 m (a kerékdobon át mérve 17,40 m), oldalmagasságuk 2,75 m, fix pontjuk magassága a hajófenék felett 8,85 m, legnagyobb merülésük 1,80 m. Befogadóképességük eléri az 1200 főt. Rendszerint szalonnal és kabinokkal ellátottak. A hordszárnyas hajó főleg személyszállításra, továbbá gyorsteherszállításra alkalmas, különlegesen kialakított vízi jármű. Fő jellemzője, hogy meghatározott sebesség elérése után a hajótest a vízből kiemelkedik, és a hordszárnyakon halad tovább. A nagymértékben lecsökkent ellenállások következtében a sebesség megnő, az üzemanyag-fogyasztás pedig csökken. A sebesség meghaladja a szárazföldi közlekedés átlagos sebességét. A ma üzemben levő szárnyas hajók sebessége 60—100 km/h, de a már kialakított szuperkavitációs profilok révén nincs akadálya a 150 km/h-t meghaladó sebességeknek sem. Utaslétszámának jelenlegi felső határa 800. A belvízi hajózásban napjainkig három hajózási módszer alakult ki: 1. a vontatóhajózás, 2. az önjáró hajózás, 3. a tolóhajózás. A vontatóhajózás a belvízi szállításnak elterjedt módja. A magyar belvizeken ez idő szerint túlnyomórészt vontatással bonyolítják le a szállítást. A vontatóhajózásban a vontató géphajó vontatja a megrakott, gép nélküli uszályhajókat a rendeltetési helyükre. Belvízi útjainkra a vontatmányok összeállítását a „Hajózási Szabályzat” írja elő. A biztonságos fordulási műveletekhez meghatározott hajóútszélesség szükséges. Az önjáró hajózás egyike az új szállítási irányzatoknak. Elsősorban darabáruk szállítására alkalmas. Termelékenysége az összes szállítási mód között a legnagyobb (hordképesség-tonnára vonatkoztatott évi tkm-teljesítmény). A víziót adottságaihoz (vízsebesség, kanyarulatok, hajóiítszélesség), a legjobban alkalmazkodik. A tolóhajózás számos előnye miatt a tömegáruszállításnak a vontatóhajózásnál haladottabb módja. Igen nagy tömegek szállítására alkalmas. A to- latmányok hosszát és szélességét a hajózási szempontok és a műtárgyak méretei szabják meg. Jellemzi a jó irányíthatóság. Nincs szükség a hajótestek megfordítására lefelé menet sem. A hajóút jellemzői Az egyes hajóutakon, ill. folyószakaszokon a hajózási módszert, a hajók fő méreteit, a vontatmányok, karavánok nagyságát a hajóút jellemzői határozzák meg. A hajóút — a víziközlekedés pályája — medernek a hajók vagy hajóvontatók által járható része. A hajóút jellemzői: a) a hajóút mélysége, b) a hajóút szélessége, c) a hajóút legkisebb kanyarulati sugara, d) a víz sebességi és áramlási viszonyai, e) a hajózsilipek méretei, f) a hidak és átfeszítések méretei. A hajóút jellemzőit szabályozással, vízlépcsők beépítésével javítani lehet. A dunai és tiszai hajóút fő jellemzőit az V-9. táblázat tartalmazza. V-64. ábra. A Dunán és a Tiszán alkalmazható hajó zási módszerek Általánosságban mondható, hogy a vontatóhajózás bármelyik víziúton alkalmazható. Az önjáró hajózás előnyeit elsősorban a kis forgalmú, változó sebességű víziutakon lehet kihasználni. Tolóhajózásra a legkedvezőbbek a homogén forgalmú, kis esésű folyók. A Dunán és hajózható mellékfolyóin alkalmazható hajózási módszereket az V-64. ábra tünteti fel. A hajóút szükséges méreteit külön rendeletek, ill. nemzetközi jellegű folyókon egyezmények írják elő. A hidak űrszelvényének megállapításakor figyelembe kell venni a hajózás igényeit. A dunai szabályozási- és hajózási kisvízszint és a hajózási nagyvízszint értékeit a főbb vízmércéken az V-10. táblázat tartalmazza. Európa és Magyarország víziútjai Európának fejlett víziút-hálózata van. A fő vízi- utakat az V-65. ábrán láthatjuk. A mintegy 130 ezer km hosszú víziúthálózat ma még nem egységes. Lényegében három csoportba sorolhatók. 953
