György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
V —66 A FOLYAMI VÍZGAZDÁLKODÁS MŰVEI V-48. ábra. Jellemző duzzasztott vízállások a kiskörei tározóban zasztás ingadozása, hanem évszakos. A max. víz- szintingadozás 3,2 m. Ebben a speciális esetben az öntözési és víztározási időszakon kívül alacsonyabb a duzzasztási szint, és a víz tározása a tavaszi árvizek levonulása után magasabbra emelt duzzasztási szint mellett történik. Az V-47. ábra mutatja a kiskörei duzzasztás hossz-szelvényét. Az V-48. ábrán pedig látható a duzzasztott tér közepe táján a tiszafüredi szelvényben tervezett duzzasztási szintek évszakos változása 3 különböző jellegű, csapadékos, száraz és átlagos évben. Látható, hogy a növénytermelési időszakon kívül alacsony duzzasztás van, amely bár csökkenti az energiatermelés lehetőségét, azonban a környező területek szempontjából kedvező. Az V-49. ábra mutatja a tározót, amelyben végső kiépítés mellett 400 millió m3 öntözővíz tározható. A duzzasztási szint magasságát az előzőkben kifejtettek szerint állapítják meg. A folyók felső szakaszain, szűk völgyek esetén, a duzzasztás általában meghaladja a természetes árvizek szintjét. Kis esésű síkvidéki folyószakaszokon a duzzasztás azonban ritkán éri el a természetes árvizek szintjét, gyakran lényegesen, 2—3 m-rel is alatta marad. Ennek oka főleg az, hogy az árvízszintnél magasabb duzzasztás egyrészt a böge mentén igen nagy járulékos védőintézkedéseket tesz szükségessé, másrészt pedig olyan mértékben megváltoztatja a folyó víz járási, jég és hordalék levonulási viszonyait, hogy az igen káros következményekkel járna, különösen a nagy hordaléktöménységű, alsó szakaszjel- legű folyóknál. Állandó magas duzzasztás mellett olyan nagymérvű lehet a meder feliszapolódása, hogy az 1—2 évtizeden belül feltöltődnék, és a tározó nem tudná ellátni feladatát. Ezért az ilyen folyókon célszerű olyan megoldást alkalmazni, amelynél a nagyobb hordaléktöménységű árvizek lehetőleg duzzasztás nélkül, eredeti sebességükkel folynak le, továbbszállítva a felülről érkező hordalékot. A duzzasztás álló vagy mozgó gáttal állítható elő. Álló gát a folyók legfelső, sziklás vagy szilárd med- W rű szakaszán létesülhet, ahol az árvíz túlduzzasz- tása nem okoz kárt. Az alsóbb kis esésű folyószakaszokon mozgógátas duzzasztóműre van szükség, amely széles tartományban teszi lehetővé a vizek káros duzzasztás nélküli levezetését, különösen a szélsőséges vízjárású folyókon. 936 V-49. ábra. A kiskörei tározó helyszínrajza