György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE V —63 álló szivárgás csökkentésére vízzáró falakat vagy szivárgórendszereket és lecsapolócsatornákat kell építeni, szükség esetén szivattyútelepekkel. A duzzasztómű közelebbi helyének kiválasztásához fel kell használni a folyó vízszintes és függőleges mederváltozására vonatkozó adatokat. Az V-42. ábra a Tisza egyik szakaszának mederváltozását mutatja 1830-tól a jelen korig. Célszerű olyan folyószakasz kiválasztása, amely általában hosszú időn át stabilnak mutatkozott. A medervándorlási adatok tájékoztatást nyújtanak a különböző rétegekre és a várható alapozási és szivárgási viszonyokra. A vízlépcsők általános elrendezése A vízlépcsők általános elrendezését az egyes funkciókat teljesítő legfontosabb elemek: a duzzasztómű, hajózsilip, vízerőtelep, ezenkívül az ehhez kapcsolódó egyéb műtárgyak, így a hullámtéri duzzasztó, vízkivételi mű, tutaj áteresztő stb. szabják meg. A vízlépcső egyes elemeinek egymáshoz viszonyított helyzetét — az általános elrendezést — sokféle változatban lehetséges kialakítani. Az egyes változatokat az alapvető általános áramlási, árvíz- és jéglevezetési igényeken kívül az üzemi szempontok, a hajózás, hordaléklerakódás stb., és nem kis mér- ^ tékben az építés megvalósításának szempontjai befolyásolják. Az építést a folyó változó vízjárásán kívül gyakran 8—10 m-es vízszintingadozás mellett kell elvégezni. A munka egyes fázisaiban biztosítani kell a víz és jég akadálytalan levonulását, hajózható folyókon pedig lehetőleg a zavartalan hajózást. Ezeket a kérdéseket már a tervezés legelső fázisában kell vizsgálni, így pl. az egyes építési fázisokban a meder leszűkítéséből adódó problémákat, az építési körülzárások legfontosabb anyag- és munkamennyiségeit a végrehajtás időigényét és mindezek gazdasági kihatását. Kisebb folyókon épülő vízlépcsőknél, ilyen volt pl. a Békésszentandrási Vízlépcső (V-44-. ábra), olyan elrendezés mutatkozik gazdaságosnak, amelynél először egy oldalcsatornát építenek az építés alatti kis és közepes vizek levezetésére, majd a főmeder teljes elzárásával megépítik a duzzasztóművet. Ezután kerülhet sor az oldalcsatorna elzárására és a hajózsilip megépítésére. Nagyobb folyókon épülő vízlépcsőknél — esetleg szűk folyóvölgyekben — gyakran nincs mód ilyen elválasztott elrendezésre. Ilyenkor a vízlépcső egyes részeit több — 3—4 építési fázisban — egymás mellett és időben egymás után, külön-külön kialakított munkagödörben építik meg (V-45. ábra, Ybbs-Persenbeug-i dunai vízi erőmű). V-44. ábra. A békésszentandrási vízlépcső általános elrendezése Újabban egyre inkább eltérnek ez utóbbi építési módtól. A több fázisban való építésnél az egyes munkahelyek kialakítása, a folyó vízjárásától való megfelelő védelme és a kapcsolatos víztelenítési munkák szokásos cellás körülzárásokkal, támfalakkal, azok építésével és bontásával, süllyesztett szekrényekkel igen hosszadalmas és költséges. Ehelyett rátérnek arra, hogy a teljes vízlépcsőt magába foglaló egységes munkagödröt alakítanak ki a folyó egy kanyarulatának átvágásával, majd az építés befejeztével a folyót az új mederbe terelik. Az V-46. ábra a kiskörei vízlépcső helyszínrajzát mutatja, ahol a vízlépcső 1800 m hosszú átvágásban, egységes munkagödörben épült. A körülzárásokhoz is újabban egyszerűbb, gyorsabban építhető szerkezeteket alkalmaznak. így földtöltéseket, kavicssal megtámasztott egyszerű szádfalakat, vékony szádfalakat (De Wendel) alkalmaznak, vagy mint pl. az Ottenshemi Dunai Vízlépcsőnél, a körülzárások egy részét egyszerű fóliaszigeteléssel ellátott kavicstöltések alkotják. Az építőgépek teljesítményének fejlődése is kedvezőbb eredményt hozott az egyszerű nagy tömegű földmunkáknál, mint a cellás körülzárás vagy szádfalazás egyébként is bonyolult, nagy időigényű munkáinál. Az egy vagy legfeljebb két fázisban történő építés jelentős időmegtakarítást, így nagy gazdasági előnyt jelent a vízlépcső üzembe helyezése szempontjából. Az V-4. táblázat mutatja az utóbbi 10 évben az ezen a területen elért fejlődést két osztrák dunai vízlépcső építésének összehasonlításával. A táblázatból látható, hogy bár az átvágásban épített Wallsee-i vízlépcső főbb építési munkái többszörösét teszik ki a folyómederben épített Ybbs— Persenbeugi-nek, mégis az építési idő lényegesen 933
