György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
V —52 A FOLYAMI VÍZGAZDÁLKODÁS MÜVEI ben a szabályozási vonalban a terepen idomba rakva, vagy magas partok esetén abba beásva előre elhelyezik azt a kőmennyiséget, amely a part leszakadása után a kialakuló partrézsűt mintegy 0,3—0,4 m vastagon beborítja, s a további elhabolás ellen megvédi addig is, amíg a végleges szelvényű partbiztosítás kiépítésére sor kerül. Párhuzamműveket (V-35. ábra) oda kell tervezni, ahol a szabályozási vonal az anyaparttól kisebb- nagyobb távolságra a mederbe esik. Rendeltetésük a vízfolyás vonalazásának helyesbítése. Koronájuk 2,0 m széles, magassága a sodorvonal tetőpontjánál a mederképző vízállásnál a domborítás mértékével (0,25—0,30 m) magasabb, s az inflexió felé haladva fokozatosan csökken (V-32. ábra). Keresztszelvényük trapéz alakú, rézsűik hajlása a víz felé 1:1,5, a part felé 1:2. Koronájukat és a rézsűknek a 200— — 220 nap átlagos tartósságú vízállás feletti részét burkolni célszerű. Burkolatként nagyon jól megfelel, ha a kőhányás felületét kőrakatszerűen főmeder Kj/iederJrépzó rá Kj 200-220n. forfasságú zár Szab, bv x7 de/fébág mm 2b V-35. ábra. Párhuzamművek mintaszelvényei 1 kőhányás burkolattal; 2 szekrényes mű; 3 rakott rőzsemü; 4 mederelzárás a szabályozási vonalban 922
